„Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.”
— Cincin lovag
22 idézet erről a falról
„Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.”
— Cincin lovag
Grace klinika 2/4
„A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.
…
Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”
— Grace klinika
„A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem.”
— Charlotte Brontë
„Amíg álmodunk, addig olyan, mintha valóságos lenne. Csak akkor vesszük észre, hogy valami furcsa volt, amikor felébredünk.”
— Eredet
„Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől.”
— Frank Herbert
Gyilkos elmék 4/20
„A szörnyetegek valóságosak, ahogyan a szellemek is azok. E lények bennünk élnek és időnként ők győzedelmeskednek.”
— Stephen King
Gyilkos elmék 6/3
„Ifjabb koromban emlékeztem mindenre, akár megtörtént, akár nem. Ma már hanyatlanak a képességeim, hamarosan semmire sem fogok emlékezni, csak a meg nem történt dolgokra. Szomorú, hogy így darabokra hullunk, de mindnyájan így végezzük.”
— Mark Twain
Grace klinika 4/9-10
„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”
„A valóság az, ami nem akar eltűnni, ha már nem hiszek benne.”
— Philip K. Dick
Grace klinika 5/1-2
„Mind emlékszünk a gyerekkori esti mesékre. A cipő illik Hamupipőkére. A békából királyfi lesz. Csipkerőzsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt … és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék, amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amik egy sötét viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak. Aki kitalálta a ‘boldogan élnek, míg meg nem halnak’ frázist egy jó nagy seggbe rúgást érdemelne.
…
Egyszer volt, hol nem volt… boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb. Zavarosabb. Ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.”
— Grace klinika
„A meglepő jelenségek és furcsa véletlenek magában az életben fordulnak elő, amely sokkal izgalmasabb, mint a képzelet bármely játéka.”
— Sir Arthur Conan Doyle
„Mások rólad alkotott véleménye nem kell, hogy a te valóságoddá váljon!”
— Les Brown
„Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.”
— Niccolo Machiavelli
Gyilkos elmék 9/5
„Az élet álom. Tedd valósággá.”
— Teréz anya
Gyilkos elmék 9/19
„Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszünjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak.”
— Patrick Rothfuss
Gyilkos elmék 10/22
„A valóság csupán egy illúzió, de nagyon kitartó illúzió.”
— Einstein
Grace klinika 9/12
„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 13/17
„A maszkok lenyűgöző ellentmondással bírnak. Ugyan a valóságot eltakarni hivatottak, mégis felfedik a viselőjük valódi arcát.”
— Joanna Scott
Gyilkos elmék 14/4
„Fantázia világban élünk. Az illúziók világában. És fő feladatunk megtalálni a valóságot.”
— Iris Murdoch
„Az álmodozás nem egyéb, mint menekülés a hétköznapi élet szürke realitásától.”
— Chester Bennington
„Néha jó, ha azt hisszük el, amit látunk, de máskor bizony épp azok a legvalódibb dolgok, amiket nem látunk.”
— Polár Expressz
Gyilkos elmék 16/1
„A boszorkány óra különleges szakasza volt az éjszakának, amikor minden gyermek és felnőtt mélyen aludt, ekkor bújtak elő a baljós lények, mert a világ ekkor csak övék volt.”
— Roald Dahl