„Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi!”

Oltári nő

„A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátok, az érzések. De ma már tudom,  hogy néha a szeretet állja a próbát; két embert, akik egymásnak születtek, semmi sem választhat el egymástól. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.”

A holló

Grace klinika 9/18

„A munka lefoglalja az agyunkat. Így nem kerülünk bajba. Amikor nem dolgozunk, tétlen a kezünk. De az ördög mindig talál munkát a tétlen kezeinknek. És ha az agyad is tétlen az is az ördög játszótere lesz.
…
Kezdetben kellemes időtöltésnek tűnhet a semmittevés, a bajkeverés és a viccelődés. Mindenkinek szüksége van a semmittevésre, hogy a munkán kívül másra is gondolhasson. Akkor is, ha valami olyasmire kell koncentrálnia, ami egy kicsit ijesztő. Csak úgy látunk rá a dolgokra, ha eltávolodunk a munkától. És csak ha már mindenre van rálátásunk, csak akkor jut eszünkbe, hogy hol van a kezünk igazi helye.”

Grace klinika

Bosszú 3/19

„A győzelmet egyedül sosem érhetjük el. Szövetségeket kell létrehozni, hogy felülemelkedjünk a nálunknál nagyobb erőkön. Egyes szövetségek a közös célból születnek. Mások a puszta szükségből. Dehogy az egyesülés célt érjen meg kell határoznunk, a szövetséges valóban barát-e vagy pusztán az ellenség álruhában.
…
A szövetségek a legváratlanabb módokon egyesíthetik a régi barátokat. Feszegetve a köteléket, ami a legerősebb mind közül, ami a legnagyobb győzelmekhez vezethet vagy a legvégső bukáshoz.”

Bosszú

Grace klinika 9/6

„Az orvosoknak sosem volt mindenre válaszuk. Volt idő, amikor ha valaki beteg lett, leengedték a vérét, akár egy olajcserénél. Folyton újra kell gondolnunk, hogy mit hittünk igaznak. És újraértékelni.
…
Félelmetes tud lenni, amikor rádöbbensz, hogy tévedtél valamiben. De nem szabad félni meggondolni magunkat. Elfogadni, hogy a dolgok megváltoznak. Hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. Vagy jobb lesz vagy rosszabb. Hajlandónak kell lennünk feladni azt, amiben hittünk. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni a valóságot és nem ragaszkodunk a meggyőződésünkhöz, pontosan ott kötünk ki, ahová tartozunk.”

Grace klinika

Született feleségek 8/9

„Egy olyan békés nyugodt környéken, mint a Lilaakác köz még a legapróbb szabályszegés is arra sarkallhat, hogy rendőrt hívjunk. Ha a szomszéd kölyök meggondolatlanul dobálódzik. Ha a saját gyerekünket móresre kell tanítani. Ha az utcabeli kamaszok együttest alapítanak. Igen. A Lilaakác köz hölgyei hozzá voltak szokva, hogy a rendőrséget hívják. Ahhoz azonban a legkevésbé sem, hogy a rendőrség hívja őket.
..
Mikor a barátnőimnek a leginkább szükségük volt egymásra, pont akkor maradtak végtelenül magukra. Az egyik az őrjítő kényszerrel, hogy megtalálja a férjét. A másik egy fájdalmas titok leleplezésének a következményével. A harmadik a sehova sem tartozás ürességével. Ám a negyedik barátnőm számára az elszigeteltség érzése annyira teljes volt, amitől talán már nincs is menekvés.”

Született feleségek

Grace klinika 13/6

„Ismerik a történetet amikor egy gyerek beszorul egy autó alá és az anyja hirtelen szupererős lesz és felemeli a kocsit, hogy megmentse az életét. Mindig kíváncsi voltam, igaz-e? Mindig törödtem a sérültekkel és az elesetekkel. Beindulnának az ösztöneim? Tudnám, mit kell tennem? Felemelném a kocsit? A golyó elé ugranék? Képes lennék valakit eszméletlenre verni? Szeretném hinni, hogy igen.
…
Ha az, akit szeretünk veszélybe kerül; könnyű összeszedni minden erőnket, hogy megmentsük. De néha a veszély nem fizikai, néha mélyebbre nyúlik. Ekkor viszont az ösztönök nem segítenek. Sem a szuper erőnk. Sem az adrenalin. Nem tudjuk kiemelni őt az autóroncs alól. És ilyenkor csak ott ülünk és várunk és átkozzuk a sorsot.”

Grace klinika

Grace klinika 11/11

„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal.  Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
…
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”

Grace klinika

„A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz … mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat, kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat, ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerű, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell.”

Csukás István

Grace klinika 9/21

„A fertőzés olyan, mint egy alvó szörny. Nem látod. Nem érzed. Viszont mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, hogy urald. Mert ha a szörny felébred, már kezelhetetlen.
…
Az ember győzködi magát, hogy az alvó szörny nem is létezik. Pedig csak erőt gyűjtött. A fertőzés már terjed. Most már felébredt a szörny és semmit sem tehetünk ellene.”

Grace klinika