67 idézet erről a falról
Született feleségek 4/10
„Ne jöjj el sírva síromig.
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom.
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj.
Nem vagyok ott.
Nincs is halál.”
— Mary Elizabeth Frye, Született feleségek
Gyilkos elmék 12/12
„Nincs szomorúbb az illúzió halálánál.”
— Gyilkos elmék
„Nem választhatunk halált, de eldönthetjük, hogy nézünk szembe vele, hogy férfiként emlékezzenek reánk!”
— Gladiátor
Gyilkos elmék 6/2
„A tragédiához nem kell vér és halál. Elég, ha megtöltjük fenséges szomorúsággal, mely a tragédia áhítata.”
— Jean Racine
„Amikor az ember félni kezd a haláltól, akkor tanulja meg szeretni az életet.”
— Leon, a profi
Grace klinika 14/11
„A halálos ágyán senki sem a munkára gondol. Ezt a közhelyet akkor vesszük elő, ha lógni akarunk vagy túl sokat költünk a nyaralásra vagy ha egy megbeszélés miatt nem tudunk elmenni a gyerekünk focimeccsére. A halálos ágyán senki se gondol a munkára. Kivéve azt, aki imád dolgozni.
…
Nem számít, hogy az életünket egy tárgyalóban, otthon vagy egy hawai-i strandon töltjük. Ha visszanézünk az életünkre, az egyetlen, ami számít az az, hogy azt csináltunk, amit szeretünk, azokkal akiket szeretünk? Boldogok voltunk? Kihoztuk a legtöbbet ebből a gyönyörű, rémisztő, furcsa életből? Elengedtünk mindent, ami visszafogott minket? És vigyáztunk arra, ami igazán fontos?”
— Grace klinika
Született feleségek 1/12
„A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelemet ad életünknek, de a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami. Míg késő nem lesz.”
— Született feleségek
Gyilkos elmék 14/11
„Mind meghalunk egyszer, mindenki, micsoda cirkusz! Pont ennek kéne összetartania minket, de ez még nincs így. Jelentéktelen dolgok terrorizálnak és nyomnak el minket, felemészt minket a semmi.”
— Charles Bukowski
Grace klinika 6/1-2
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Gyilkos elmék 13/16
„A halál a szépség anyja. Így csak belőle származhat az álmaink és vágyaink megvalósulása.”
— Wallace Stevens
„A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál.”
— Fekete István
„Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”
— Helen Keller
„Amint látod a halált közelről, megérted majd az élet értékét.”
— Fűrész
„Akkor nősz fel igazán, amikor rájössz, hogy meg fogsz halni.”
— A holló
Gyilkos elmék 12/2
„Vagyon és veszteség, élet és halál ugyanaz. Ahol nem süt a nap, ott árnyék sincsen.”
— Hilaire Belloc
Gyilkos elmék 8/14
„A szerelem halála sosem természetes. A vakság öli meg, a tévedések és az árulás. Elfogy az ereje, elhervad, befeketül.”
— Anaïs Nin
Gyilkos elmék 14/3
„A hírnév olyan vonzó, hogy minden azzal kapcsolatos témát szívlelünk. Még a halált is.”
— Blaise Pascal
Született feleségek 8/17
„Mikor egy szerettünk meghal, meg kell hoznunk bizonyos döntéseket. Ki kell választani egy koporsót, ki kell nézni egy sírkövet. és ki kell keresni a megfelelő ruhákat. Egy holttest előkészítése a temetésre sosem könnyű dolog. Ám egy holttest kihantolása még annál is nehezebb lehet.
…
Igen. bárhogy megrabol minket a halál. Ugyanakkor ad is. Megtanít arra, hogy mi az igazán fontos. Például a viszonzás azután, hogy egy életen át elvettünk. Hogy utána menjünk annak, amit elengednünk sem lett volna szabad. Vagy hogy tekintsünk vissza arra, ami azzá tett, akik vagyunk. Ám előfordulhat az is, hogy a lecke, amelyet egy személy halála után megtanulunk nem az, amire számítottunk.”
— Született feleségek
„Mindenki veszít néha. Nem kapja meg, amit akar. Barátai, szerettei távoznak. Megbán korábbi döntéseket. Igyekszik, ahogy bír, mégis kudarcot vall. Nem a vesztés számít. Hanem a módja. Hogy mit kezd a vereségével.”
— Scott Jurek
Gyilkos elmék 6/20
„Az ember, ki nem gyászol aligha él.”
— Antonio Porchia
„Nem tehetek róla, hogy megszülettem, és nem tehetek arról, hogy meghalok. Ami a kettő között van arról tehetek. Ez az én szabadságom, ha úgy tetszik öröklétem.”
— Csukás István
Gyilkos elmék 3/11
„Az ember még csak kislegény, oly könnyű, friss erő. A halálról míg élt e fény, mit tudhatna ő.”
— William Wordswort
„Az életben csak két dolog biztos: a halál és az adó.”
— Ha eljön Joe Black
„Meggyőződésem, hogy a halállal is ugyanúgy szembe kell nézni, mint a többi félelmünkkel. Foglalkozzunk eljövendő halálunkkal, barátkozzunk a gondolatával … Ha – segítséggel – szemébe nézünk a halálnak, attól nemcsak hogy eloszlik a rettegés, de az élet is sokkal elevenebben, sokkal értékesebbnek tűnik fel előttünk.”
— Irvin D. Yalom
Gyilkos elmék 8/8
„Nem félek a haláltól. A halál a tét, amivel részt veszünk az élet játékában.”
— Jean Giraudoux
Született feleségek 1/17
„Egyesek úgy tartják, hogy az ember az alapján ítéltetik meg, hogy hogy élte az életét. Mások úgy, hogy hogy búcsúzik tőle.”
— Született feleségek
Grace klinika 2/16-17
„Meglátszik minden beteg szemében. Érezni a leheletét, a halál leheletét. Egyfajta hatodik érzékkel. Mikor a túlvilági lét közelít felénk, megérezzük, hogy jön. Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképpen megvalósítanál, mielőtt meghalsz?
…
A kórházakban úgy tartják, hogy tudjuk. Tudjuk, hogy mikor halunk meg. Néhány orvos szerint látszik a betegek tekintetében. Néhányan azt mondják érezni egy szagot, a halál szagát. Megint mások szerint létezik egyfajta hatodik érzék, mikor közeledik a túlvilági lét valahogy megérezzük. Akármi is az igazság hátborzongató, mert ha tényleg tudjuk, mihez kezdjünk vele. Egy percre próbálj meg nem halálra rémülni. Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a földön, hogyan töltenéd?
…
Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a Földön, hogy akarnád tölteni? „
— Grace klinika
Grace klinika 11/11
„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal. Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
…
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”
— Grace klinika
„Amíg élek, szenvedek, tévedek, kockáztatok, adok és veszítek, addig meghátrál előlem a halál.”
— Anaïs Nin
Gyilkos elmék 11/10
„A halhatatlanság első feltétele a halál.”
— Stanislaw Lec
