Umberto Eco a szeretetről
"Szeretni annyit tesz, mint ráébredni arra, hogy két lélek egymásért teremtődött; ennélfogva annak, amelyik észreveszi, hogy a másik mit sem érez iránta, nem marad más, csak a halál."
Umberto Eco
Umberto Eco
"A halál időzítése, mintegy történet vége, új értelmet ad mindannak, ami megelőzte."
Mary Catherine Bateson
"A halál megrendítően keserves dolog. Ám a gondolat, hogy anélkül kell meghalnunk, hogy éltünk volna, elviselhetetlen."
Erich Fromm
"Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk. ... Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább. ... A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz. ... A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal ... eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás."
Grace klinika
"Az ember, ki nem gyászol aligha él."
Antonio Porchia
"Ne jöjj el sírva síromig. Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj. Nem vagyok ott. Nincs is halál."
Mary Elizabeth Frye
"Ha átlag ember vagy egy dolog ellen nem sokat tehetsz életed során. Ez a halál. De ha sebész vagy még ettől a luxustól is megfosztanak. Sebészként átverjük a halált. Elodázzuk. Tagadjuk. Odaállunk és azért is betartunk a halálnak. ... Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben. Hogy nincs vége, amíg nincs vége."
Grace klinika
"Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől."
Albert Camus
"Anyám mindig azt mondta egy sebésznek egy halott mentes nap ritka ajándék. Minden nap szembenézünk a halállal. Minden nap életeket veszítünk. És minden nap azt reméljük, hogy nem kerül rá sor. Kötödünk a halálhoz. Láncokkal, mint a foglyok. Mint a rabok."
Grace klinika
Jean Racine
"Mint mondtam a dolgok eltűnnek. A fájdalom semmivé válik. A vér megáll az ereinkben. És az emberek, az emberek meghalnak. Lenne még mondandom. Rengeteg. De eltűntem."
Grace klinika
Fekete István
Született feleségek
"A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelemet ad életünknek, de a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami. Míg késő nem lesz."
Született feleségek
Stephen King
Marcus Aurelius
Gladiátor
Fűrész
"Meglátszik minden beteg szemében. Érezni a leheletét, a halál leheletét. Egyfajta hatodik érzékkel. Mikor a túlvilági lét közelít felénk, megérezzük, hogy jön. Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképpen megvalósítanál, mielőtt meghalsz? ... A kórházakban úgy tartják, hogy tudjuk. Tudjuk, hogy mikor halunk meg. Néhány orvos szerint látszik a betegek tekintetében. Néhányan azt mondják érezni egy szagot, a halál szagát. Megint mások szerint létezik egyfajta hatodik érzék, mikor közeledik a túlvilági lét valahogy megérezzük. Akármi is az igazság hátborzongató, mert ha tényleg tudjuk, mihez kezdjünk vele. Egy percre próbálj meg nem halálra rémülni. Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a földön, hogyan töltenéd? ... Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a Földön, hogy akarnád tölteni? "
Grace klinika
Dwight D. Eisenhower
Chuck Palahniuk
William Wordsworth
Helen Keller
Fűrész
Isaac Asimov
Leonardo da Vinci
Madách Imre
"Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle."
Stephen King
Fűrész