301 idézet erről a falról
Grace klinika 12/17
„Hátfájás. Sajgó áll. Émelygés. A férfiaknál általában ez mind pont az, aminek látszik. A nőknél azonban ezek a szívroham tünetei. A tünet néha inkább eltakarja, mi is a baj igazából. Az számít ahogy megmutatkozik.
…
Mi történik, ha lekerül a kesztyű és nem lehet már a maszk mögé bújni? Mi jön ezután? Mindent beleadsz az ütésbe és nézed hová puffan. Vagy hátradőlsz, vársz kicsit és bekapod a balhorgot? … Meghátrálsz vagy előretámadsz? Na? Melyiket választod?”
— Grace klinika
Grace klinika 12/16
„Nem kell félni. Fogalmam sincs hányszor mondtam már ezt. Ott áll a gyakornok a beteg felett kezében szike vagy tű vagy fogó és fél megtenni az első lépést. Rettegnek. Tudják, mi a feladat, csak egy kis lökésre van szükségük.
…
Ne várjunk. Ne vaciláljunk. Nem szabad félni a nagy lépéstől. Nem állhat a félelem az utunkba. … Ezért nem operálunk egyedül. Ott van a szakorvos, a nővér, a gyakornok. A műtő mindig tele van emberekkel. Így ha valaki esetleg mégis bajba kerül, senkinek sem kell egyedül megoldania.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/14
„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.
…
Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/7
„Egy sebész dolga, hogy problémák után kutasson. Hogy megkérdezze mindenkitől, Önnek mi a baja? Előre kell látnunk a legrosszabb eshetőséget. Ha az a munkánk, hogy másokat jobbá tegyünk automatikusan a legrosszabbat keressük bennük.
…
A beidegződések ellen nehéz harcolni. Nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Így tanulunk. Így fejlődünk. Megyünk előre. Amíg csak tudunk. Aztán hagyjuk, hogy a vágy fölénk kerekedjen. Aztán engedünk annak, ami helyes vagy jó vagy kielégít pillanatnyilag. De még akkor is mélyen legbelül többnyire tudjuk, hogy megfogjuk bánni.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/2
„A testnek mintegy 11 szervrendszere van. És mind egyszerre végez különböző feladatokat. Ahhoz, hogy mi működjünk vagyis éljünk szükségünk van egy hangra, egy vezetőre, egy mesterre. És az agyunkban ez az agyalapi mirigy. Érzi, mire van szüksége a testnek és dolgozik. Non stop. Az agyalapi mirigy kommunikál az összes többi miriggyel megmondja nekik, hogy mikor termeljék a test működéséhez szükséges hormonokat. Ezért tud minden hibátlanul működni. Tökéletesen. Kár tagadni, az övé a legnehezebb feladat.
…
Erős vezető nélkül a gépezet nem ér semmit. Ez elég egyszerű, ha az agy működik, a test figyel rá. A végtagok mozogni akarnak. A tüdő lélegezni akar. A szív dobogni akar. De egyikük sem képes rá az agy nélkül. Az agy tartja össze az egészet. Mint egy főnök.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/18
„Képzeljék el, hogy milyen életet akartak élni? És hogy kivel akarták leélni? A munkát, amire vágytak. Olyan életet élnek, amilyet megálmodtak maguknak? Így akartak élni? Ha felnőttek.
…
Nyissák ki a szemüket. Nézzenek jól körül. Na milyen? Tetszik, amit látnak? Emlékezzenek vissza, amikor kicsik voltak. Olyan életet élnek, amilyet elképzeltek maguknak? Vagy még mindig valami nagyobbról álmodoznak?”
— Grace klinika
Grace klinika 11/17
„Egy dolgot sokszor csináltam gyerekként anyám videójával. Szétszedtem apró darabokra. Aztán összeraktam. De óhatatlanul egy vagy két alkatrész kimaradt, amiről nem tudtam mire való. Mihez kezdjek azzal az alkatrésszel? Próbáljam meg visszarakni? Hátha újra működni fog? Vagy nézzem meg, működik-e a hiányzó alkatrész nélkül?
…
Ha valamit sokáig nélkülöznünk kell, könnyű elfelejteni, mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, ami megvolt. Elfelejtjük milyen is volt vele élni és azt is, hogy mit akarunk. Hát ezért annyira fontos, hogy emlékeztessük magunkat, hogy emlékezzünk: azért mert tudunk élni valami nélkül, még nem feltétlenül muszáj.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/15
„Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista, amit átveszünk magunkban elalvás előtt. Azok a dolgok vannak rajta, amit vinnünk kell vészhelyzet esetén. A lista megnyugtat bennünket. A gyerekek. A kulcs. A családi fotoalbum. Amikor tűz üt ki cunami idején. Amikor a föld tényleg megremeg. Emlékszünk a listánkra? Vagy csak igyekszünk elbújni?
…
Mi az, amit magunkkal viszünk baj esetén? Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista semmit nem ér, ha a baj úgy kezdődik, hogy nem tudjuk, a férjünk megcsal-e azzal a nővel. Az egy egészen más földrengés.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/13
„Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. Például hova kerülünk, ha meghalunk? Azt tudom, mi történik fiziológiai értelembe, de azontúl mi is történik? Mi történik? Ezt kérdezzük magunktól, mikor már nagy a baj. Ezekre a kérdésekre nincs válaszunk. Őrjítőek. Ezért szeretem a munkámat. Gyerekeket gyógyítok és segítek a világra. Nincsenek kétségek, sem kérdések csak válaszok. Nyílt, pontos, egyértelmű válaszok. És élet. Gyönyörű, új élet. Remény a jövőre. Istenem, de hiányzik!
…
Sosem foglalkoztatott a halál utáni élet. Sokkal jobban érdekelt ez az élet. Mihez kezdjek vele? Hogyan hagyhatok nyomot? Valami újat akartam. Nyomot akartam hagyni, hogy az életem, az agyam a létezésem jelentsen valamit. Az viszont, amire eddig még sohasem gondoltam, amivel egészen eddig a pillanatig sosem foglalkoztam. Hogy ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, hogy ahhoz hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/1
„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.
…
Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”
Grace klinika 10/23
„Minden hatásnak van egy azonos erejű ellenkező irányú ellenhatása. A sürgősségi osztályon dolgozók ezt a saját bőrükön tapasztalták. Ejtőernyősök, redeósok. Emberek, akiknek a bátor lépéseik törött csontokhoz és zúzott lépekhez vezetnek. A sebészek megtanulják kezelni, hogy a nagy ötletük kudarcot vall. Összeszedjük a darabokat és megpróbáljuk összerakni őket.
…
Az a helyzet a bátor lépésekkel, hogy ijesztőek. Lehet, hogy könnyekhez és törött csontokhoz vezetnek. És éppen ez teszi őket olyan átkozottul izgalmassá.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/18
„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.
…
Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/16
„Van egy szakasz, amit át kell vészelnünk szüléskor. És ez a legnehezebb része. Úgy nevezik az átmeneti szakasz. Nagyon keményen kell nyomni. És sokáig. Kimerülünk. Elfáradunk. És az erőfeszítésnek nincs látható eredménye. Ebben az átmeneti szakaszban úgy érezzük, nem bírjuk tovább. De csak azért, mert már olyan közel van a cél.
…
Az átmenet mozgás. Az élet egyik részéből egy egészen újba. Olyan, mint egy hosszú, ijesztő sötét alagút. De ki kell jönnünk a másik oldalon. Mert ami ott vár Ránk, az csodás lehet.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/15
„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.
…
Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/12
„A kudarc elkerülhetetlen. Minden tudósnak mondtak nemet. Újra és újra. Azok, akikre emlékszünk. Akik jobbá tették az életünket. A Curie-k, a Salk-ok, a Barnard-ok. Ők azok, akik nem fogadnak el nemleges választ.
…
A kudarc elkerülhetetlen. Kivédhetetlen. De sosem lehet a kudarcé az utolsó szó. Küzdenünk kell azért, amit igazán akarunk. Ne fogadjunk el nemleges választ. De azt fogadjuk el, ami Ránk vár. Ne alkudjunk meg. Ne adjuk fel. Álljunk fel. Álljunk fel és vegyük el.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/11
„Minden orvosnak van egy piszkos kis titka. Mind versengő tudományos kockák vagyunk. Általános iskolában mi készítettük a legjobb és legnagyobb vulkánokat, amelyek olvadt gumi lávát lövelltek ki. Középiskolában órákig dolgoztunk a patkányos labirintusunkon. Hogy egy nap mi legyünk azok, akik megváltoztatják az orvostudományt egy életre.
…
A fejlődés kulcsa néha az, hogy rájöjjünk, hogyan kell megtennünk az első lépést. Ezután kezdődik az út. Reméljük a legjobbakat. És kitartunk éjjel-nappal. Akkor is ha fáradtak vagyunk. Akkor is ha feladnánk. Nem tesszük. Ugyanis úttörők vagyunk. De azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/10
„Testünk egymással kölcsönhatásban lévő bonyolult rendszerek összessége. Sokan azt hiszik az orvosok mindent tudnak róla. De nem mindig egyértelmű, hogy a hiba hol van a rendszerben és hogy mi okozza az összeomlást. Erre keressük a választ első rezidens évünkben. Később pedig végig erről hazudunk.
…
Csak egy megfázás. Le fogjuk gyűrni. Elmúlik. Nincs nagy baj. Orvosok vagyunk. Tudnánk, ha nagy baj lenne. Minden rendben lesz. Nincs semmi baj.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/7
„Minden Halloween-kor eldöntjük. hogy milyen jelmezt veszünk fel. Valami szexit. Vagy valami ijesztőt. Vagy lehetünk szuperhősök is. Én az idén próbálok az lenni.
…
A Halloween nem a gyáváknak való. Minden sarkon meglepetés vár. Néhány meglepetés kellemes. És akadnak kellemetlen meglepetések is. A lényeg az, hogy a meglepetéstől való félelem nem gátoljon meg minket abban, hogy beöltözzünk és odamenjünk egy idegen házhoz feltenni egy kérdést. Na mit választunk: Csíny vagy csoki?”
— Grace klinika
Grace klinika 10/6
„A kutatók próbálják elkészíteni az emberi agy térképét. Ez lehet mindenidők legbonyolultabb térképe. Több milliárd ideg sejt, több trillió kapcsolat. Első ránézésre véletlenszerűnek tűnnek, de egyáltalán nem azok. Minden ilyen kapcsolat szándékos. Meghatározott rend szerint. Mindegyiknek funkciója van. Ezek a kapcsolatok határozzák meg az életünket. Hogy mit szeretünk, mit gyűlölünk, mit mondunk, mit teszünk. Minden cselekedetünket.
…
Csak most kezdjük megismerni az agyban lévő kapcsolatokat. Meddig érnek el és milyen mélyek. De tudjuk, hogy minden kapcsolat számít. Minden kapcsolat fontos. És ha egy megszakad, az általában valamilyen sérülést jelez. A kapcsolatainkon múlik, hogyan cselekszünk, döntünk és viselkedünk. Néha látszólag akaratunk ellenére. De ez egyáltalán nem véletlen. Ez a térkép arról, hogy kik vagyunk. Próbáljuk megérteni önmagunkat. Kirakni a puzzle-t. Hogy működnek a kapcsolatok. És minden darab a helyén.”
— Grace klinika
Grace klinika 10/1
„A rezidensek számára van egy ünnepség, amin megkapják a fehér köpenyt és varázsütésre orvosok lesznek. A szüleim eljöttek az ünnepségemre. Még most is látom őket. Büszkék és boldogok. Azt mondják, a halálunk előtt lepereg előttünk az életünk. A fontos pillanatok, amelyek próbára tettek minket, amelyek azzá tettek, akik vagyunk. Előttem nem pergett le az életem. A fehér köpenyre gondoltam és örültem, hogy most rajtam van. Nekem akkor kezdődött az életem. Találó, hogy akkor is rajtam volt, amikor véget ért.
…
Egy orvos azért húz köpenyt, hogy életeket mentsen, hogy legyőzze a halált. De amint leveszi, sebezhető lesz, mint mindenki más. Ember. Mind meghalunk és nem tőlünk fog, hogyan és mikor. De azt eldönthetjük, hogy hogyan élünk. Tegyünk ezt, döntsünk. Ilyen életet akarunk élni? Ezt az embert akarjuk szeretni? Ez a legjobb formánk? Lehetünk erősebbek? Kedvesebbek? Együttérzőbbek? Döntsünk. Belégzés. Kilégzés. És döntsünk.”
— Grace klinika
Grace klinika 9/23
„A semmiből csapnak le ránk. Ha rossz dolgok jönnek, gyorsan jönnek. Nincs figyelmeztetés. Ritkán látjuk előre a közelgő katasztrófát, bármennyire is fel akarunk készülni rá.
…
A legjobbat akarjuk. Viszont van, hogy még az sem elég jó. Becsatoljuk a biztonsági övet, felvesszük a sisakot, kivilágított utakon járunk. Próbálunk biztonságban lenni. Nagyon igyekszünk megvédeni magunkat, de ez semmin se változtat a végén. Mert ha jönnek a rossz dolgok, akkor a semmiből érkeznek. A rossz dolgok hirtelen jönnek figyelmeztetés nélkül és elfelejtjük, hogy időnként a jó dolgok is így érkeznek.”
— Grace klinika
Grace klinika 9/22
„Olyan, hogy varázslat nem létezik, legjobb tudásunk szerint. És bár sebészként az emberi test sejtekből, szövetekből és szervekből álló tekervényes hálózatát tanulmányozzuk, ha valami elromlik … szörnyen borzasztóan elromlik, csak néhány kártyánk van arra, hogy összerakjunk egy testet. De létezik egyfajta hatalom, valójában inkább varázslat és ha egyszer összejön, akkor az bizony maga a csoda.
…
Sebészként számunkra nem ismeretlen az emberi test minden törése és szakadása. Mi több a húszas éveink javát arra áldozzuk, hogy minden lehetséges módját megtanuljuk miként legyen ismét egész. De vannak sebek, amiket a sebész sem tud meggyógyítani, egymaga nem. Ahhoz olyan erő kell, ami nekünk nincs. … Olyan, hogy varázslat nem létezik az olyan hagyományos abraka-dabra dzsin a palackba módon. De az varázslatos, hogy bár tudjuk, hogy nem minden javítható, a legtöbb dolog mégis túlélhető.”
— Grace klinika
Grace klinika 9/20
„Azt mondják az igazság felszabadít. Ezt honnan a fenéből veszik. Az igazság borzalmas. Ijesztő. Az igazságot nehéz elviselni. Állítólag őszintének kell lennünk Önökkel. Úgyhogy vigyázzanak, hogy mit kérnek, mikor belépnek egy kórházba. Mert ha meg tudják, mi folyik ott valójában, talán sosem gyógyulnak fel.”
— Grace klinika
Grace klinika 9/16
„Az epilepszia kezelésére van egy módszer, amely műtétileg vágja el a jobb és a bal agyfélteke közötti kapcsolatot. A cél, hogy blokkoljuk a rohamokat kiváltó jeleket. A gond csak az, hogy ezzel kiiktatjuk az agy azon képességét, hogy kommunikáljon önmagával. A balféltekének fogalma sincs mire készül a jobb. A páciensnek gondjai lehetnek a koordinációval, a memóriával, a beszéddel. Ezt a drasztikus megoldást csak akkor veszik fontolóra, ha már minden más opciót kizártak. Mert amint a sebész vágott, többé nincs visszaút.
…
A sebészeknek mindig jó okuk van arra, hogy kockáztassanak a rizikós, mindent vagy semmit, nincs visszaútféle műtétekkel, amik esetenként borzalmas következményekkel járhatnak. És időnként beválnak. „
— Grace klinika
Grace klinika 9/15
„Azt mondják van egy biztos jele annak, ha egy tárgyalás sikeres. Ha a tárgyaló felek felállnak az asztaltól, mindketten úgy érzik átverték őket. A cél a kompromisszum. Olyan helyzet, amiben mindenki nyer.
…
Azt mondják az üzleti tárgyalás művészet. Mégis minden esetben van egy stratégiánk. Taktikázunk. A stratégiát és a taktikát viszont nem a kompromisszumok miatt vetjük be, hanem akkor ha háborúzunk.”
— Grace klinika
Grace klinika 9/14
„Nem szeretem a változást. Az onkologiában sejtátalakulásnak nevezik, amikor az egészséges sejt rosszindulatúvá válik. A nyavalyások a szemünk láttára válnak toxikussá. Szóval én azt mondom … a változás rossz dolog.
…
A változás fura dolog. Nem mindenki képes feldolgozni. Váratlanul érheti az embert. A világ megváltozik körülöttünk. Átalakul az életünk. És észrevesszük, hogy kicsúszott a talaj a lábunk alól. Minden bizonytalanná válik és már nincs visszaút. Az egész világ megváltozik a felismerhetetlenségig. És nem tehetünk elleni semmit. Megrekedünk, mert a jövő a képünkbe bámul. És talán nem tetszik, amit látunk. Ahogy mondtam, nem kedvelem a változást. „
— Grace klinika
Grace klinika 9/13
„Mind hallottuk a vezényszavakat. Korszerűsítés. Optimalizálás. Egységesítés. Átalakítás. Mindennap előjön valaki egy új stratégiával, eszközzel vagy technikával, hogy növelje a hatékonyságunkat. A cél az lenne, hogy megkönnyítsék az életünket. A kérdés csak az, hogy ez sikerül-e.
…
Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, meg kell szüntetni, ami nem működik. Meg kell határozni mi a legfontosabb. És kapaszkodj azokba a dolgokba, ami Neked a legfontosabb.”
— Grace klinika
Grace klinika 8/22
„Carpe diem. Borzasztóan irritál ez a kifejezés. Hogy tervezzük, akkor az életünket, a karriert, a családot, ha mindig csak a mának élünk. Ha minden nap minden percét megragadnánk, nem lennének orvosok. Ki csinálná végig az orvosit? Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy a mában éljünk. Bármit is jelentsen ez.
…
Na jó, igazuk volt a rómaiaknak. Élvezned kell az életedet. Élni azt jelenti, hogy minden reggel, amikor felkelsz választanod kell. Vagy megragadod az élet minden pillanatát és a jövőre gondolsz jöjjön bármi. Vagy behúzod a függönyöket és kizárod a napfényt.”
— Grace klinika
Grace klinika 8/21
„Képzeld el, hogy az elmúlt öt évedet rezidens képzésen töltötted, hogy sebész lehess. De azaz öt év egyszer csak jelentéktelenné válik, mivel most egyetlen dolog számít. Az egyetlen dolog, ami közted és a karriered között áll egy vizsga. Egy ismeretlen város, ismeretlen hoteljében egy ismeretlen vizsgáztató tesz fel ismeretlen kérdéseket. Izgulsz? Jól teszed.
…
Óvoda, iskola, egyetem, az orvosi, a rezidens képzés, mind ehhez a pillanathoz vezet. Van, aki nem bírja a feszültséget. Másokat ez hajt. A lényeg, hogy nincs mit tenni. Nincs több tanulás, nincs több felkészülés. Tetszik vagy sem eljött a pillanat. Már csak egyetlen dolgot kell tenned, megjelenni.”
— Grace klinika
Grace klinika 8/20
„Gyerekként mindig azt szeretnénk, hogy a dolgok ne változzanak. Ne jöjjön másik tanár. Ne költözzünk el. Maradjanak meg a barátaink. Sebészként sincs ez másképp. Hozzászoksz a felelősséghez, a nővérekhez, a kórházhoz és új munkahelyet kell találnod.
…
Ez is egy gyakran ismételgetett frázis: Nem léphetsz tovább, amíg nem engeded el a múltat. Az elengedés a dolog könnyebb része, de tovább lépni nehezebb. Ezért néha harcolunk ellene. Megpróbálunk mindent úgy tenni, ahogyan előtte. Bár a dolgok nem maradhatnak ugyanolyanok.Van egy pont, amikor el kell engednünk, tovább kell lépnünk. Mert nem számít milyen fájdalmas, csak így léphetünk előre.”
— Grace klinika
