Kategória

Grace klinika

301 idézet erről a falról

Grace klinika 3/18

„Az emberek rengeteg rejtett sebet hordoznak magukban. Mint a személyes múltjuk titkos térképét. Diagramot minden régi sebükről. A legtöbb régi seb begyógyul és nem marad más csak egy heg. De valami nem heged. Néhány sebet mindenhová magunkkal viszünk és bár a vágás a múlté a fájdalom ott lebeg.
…
Mi a rosszabb? Egy friss seb, ami még szörnyen fájdalmas vagy egy régi, aminek már be kellett volna gyógyulnia, de nem így történt. Talán tanulhatunk a régi sebeinkből. Emlékeztetnek arra, hogy hol voltunk és mit éltünk át. Megtanítanak arra, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretjük ezt hinni. Csak hogy nem ez történik, igaz? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk újra, és újra, és újra.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/10

„A nap végén mikor véget ér a stressz csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani és úgy tenni mintha nem törödnénk egymással általában nagy kamu. Kutatunk és eldöntjük kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy mennyire bántottuk meg őket. Akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. És persze néha közel lehet túl közel van. De néha a személyes terünk ilyen megsértése az, amire pontosan vágyunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/9

„Orvosként ismerjük mások titkait. A kórtörténetüket. A szexuális hátterüket. A bizalmas információ éppoly fontos egy sebész számára, mint a szike. És éppoly veszélyes is. Titkokat őrzünk. Muszáj. De nem minden titkot tudunk megőrizni.
…
Bizonyos szempontból az árulás elkerülhetetlen. Ha a testünk elárul. Gyakran a műtét a megoldás kulcsa. Ha egymást áruljuk el. Ha egymást áruljuk el, a megoldás kevésbé egyértelmű. Bármit megteszünk, hogy helyreállítsuk az elveszett bizalmat. De vannak olyan sebek, olyan árulások, amelyek olyan mélyek, olyan súlyosak, hogy lehetetlen helyreállítani, amit veszítettünk. És ha ez megtörténik, nem tehtünk mást, minthogy várunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/6

„Hogy jók legyünk, tényleg jók legyünk sebészként elhivatottságot igényel. Akarnunk kell felemelni azt a szikét és vágni. Akár több kárt okozunk vele, mint hasznot, akár nem. Minden az elhivatottságról szól. Mert ha az nincs meg jobb, ha már a legelején fel se emeljük a szikét.
…
Néha még a legjobbaknak is gondot okoz az elhivatottság. Néha meglepő, ahogy hagyjuk kicsúszni az elhivatottságunk tárgyát a kezünk közül. Elhivatottnak lenni bonyolult. Máskor meg meglepődünk, milyen elhivatottak tudunk lenni. Az igazi elhivatottság erőfeszítésekkel jár és áldozatokkal. Ezért van, hogy néha porul járunk míg rájövünk, hogy elővigyázattal legyünk elhivatottak.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/5

„Először is nem árthatunk, orvosként erre esküszünk fel. De ettől még ártunk és aztán jön a bűntudat. És arra nincs eskü, hogy hogy kezeljük ezt. A bűntudat soha nem jár egyedül. Hozza a barátait a kételyt és a bizonytalanságot.
….
A legfontosabb, hogy ártani nem szabad, de könnyű ezt mondani. A világ összes esküjét letehetjük, de a helyzet az, hogy ettől még a legtöbben folyton csak ártunk. Néha segíteni akarunk, de gyakran többet ártunk vele. Aztán a bűntudat felüti szörnyű fejét. Dehogy mihez kezdessz vele, az rajtad áll. Választhatunk. Vagy hagyjuk, hogy a bűntudat visszakergessen minket a viselkedéshez, ami egyszer már bajba kevert. Vagy tanulunk belőle és igyekszünk tovább lépni.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/24

„Mindannyian úgy rombolunk az életben, mint elefánt a porcelánboltban. Egy törés itt, egy horzsolás. Kárt teszünk magunkban és másokban is. A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk vagy amit nekünk okoztak. Néha a sérülés váratlanul ér minket. Néha azt hisszük, hogy helyre hozhatjuk a kárt. De néha úgy ér miinket a sérülés, hogy nem is látjuk előre.
…
Mindenki sérült úgy látszik. Csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket. Aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk. És persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami menthető. „

— Grace klinika

Grace klinika 2/20

„A betegek mindig megmondják nekünk, orvosoknak, hogy hogy végezzük a munkánkat. Csak varrja össze, tegyen rá tapaszt és aztán engedjen haza. Könnyű úgy gyors megoldást javasolni, hogy nem tudunk sokat a problémáról, ha nem tudjuk a mögöttes okokat vagy egyszerűen azt, hogy milyen mély is a seb valójában. Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy pontosan beazonosítjuk, honnan ered a gond, de az emberek ezt nem szeretik hallani. El kell felejtenünk a múltat, ami idejuttatott bennünket, elhesegetnünk az esetleges jövőbeni komplikációkat, és ambuláns gyógyírt kell találnunk.
…
Orvosként, barátként, emberilényként megteszünk minden tőlünk telhetőt. De mint tudjuk a világ tele van váratlan fordulatokkal és épp amikor átlátnánk a világot a talaj kicsúszik a lábunk alól és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar. De néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon és idővel meggyógyuljon.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 2/18

„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk.  És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 2/12

„Városi legenda, hogy az öngyilkosságok száma megugrik az ünnepek idején. Valójában épp ellenkezőleg, csökkenni szokott. Kutatások szerint azért, mert az emberek kevésbé hajlamosak végezni magukkal, amikor körülveszi őket a családjuk. A vicc az, hogy  ugyanez a fokozott családi együttlét a feltétélezett okozója az ünnepekkor menetrendszerűen bekövetkező depressziórohamoknak.
…
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem megbirkozunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk csak afféle kiindulási pont. Etetnek, öltöztetnek és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba és megtaláljuk a magunk törzsét.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/9

„Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy melyik szót használod, mind egyet jelentenek: az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk. Akár tetszik, akár nem.
…
Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket. Az, hogy imádjuk a küzdelmet annyit tesz, hogy emberek vagyunk. Talán az ismerős dolgokért vagyunk hálásak és talán azokért is hálásak vagyunk, amiket sosem ismerünk meg. A nap végén a tény, hogy még mindig van erőnk állva maradni elég ok az ünneplésre.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/7

„Kommunikáció. Az első dolog, amit az életben megtanulunk. És a vicc az, hogy mire felnövünk, megnő a szókincsünk és tudunk beszélni. Mégis egyre nehezebb kitalálni, hogy mit mondjunk vagy hogy miként kérjük azt amire tényleg szükségünk van.
…
A nap  végén akadnak olyan dolgok, amiről nem lehet nem beszélni. Akadnak dolgok, amiket nem akarunk meghallani és akadnak olyanok is, amiket azért mondunk ki, mert nem akarunk többé hallgatni. Akadnak dolgok, amik többet érnek a szavaknál, ezek a tetteink. Akad olyan is, amit azért mondunk, mert nem mondhatunk mást. Bizonyos dolgokat magunkban tartunk. És nem túl gyakran, de néha-néha a dolgok önmagukért beszélnek.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/6

„Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.
…

Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 2/5

„A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás vagy égető érzés, a váratlan fájdalom. A mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le. Az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom. Feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll. Fájdalom. Érzéstelenítünk, elhesegetjük, felvállaljuk, letagadjuk. De néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergödünk rajta.
…
Fájdalom bár nem igen múlik. Talán elmúlik saját magától. Bízz benne, hogy a seb, amit okozott elmúlik. Nincs kész megoldás. Nincs egyszerű válasz. Végy egy nagy levegőt és várd, hogy az érzés enyhüljön. Legtöbbször a fájdalom leküzdhető. De néha a fájdalom akkor ér ,amikor nem számítassz rá. Mélyen övön alól üt és nem enged el. Fájdalom, túl kell élnünk, mert az igazság az, hogy nem kerülhetem el és az élet mindig újabbakkal szolgál.”

— Grace klinika

Grace klinika 1/8

„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.
…
A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak  nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 1/6

„Pár száz évvel ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal a sikerének titkát: Amit ma megtehetsz – mondta – sose halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. Azt hihetnénk többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat, de ha tippelnem kéne, azt mondanám a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk, merthogy mi van, ha tévedünk, ha helyre hozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk egy dolog tuti biztos, hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük. Olyan lesz, mintha egy hatalmas tumort cipelnénk.
…
Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy, mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat, hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket, akik mind a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat, meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a holnap szőnyege alá, de egyszer csak nem megy és akkor végre tényleg felfogjuk, hogy miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukás  is, a legcsúnyább, legszörnyűbb hiba is jobb, mintha meg se próbáljuk.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 14/15

„Egy egészséges szív átlagosan 115000-szer dobban naponta. Izgalom esetén a szívverés felgyorsul. A szív egy nap alatt 7500 liter vért pumpál keresztül az egész testünkön megállás nélkül. Sosem pihen. A szív a test legstrapabíróbb izma, de ha megsérül olyan, mint a bőr. Heges lesz. És a hegek veszélyesek a szívre. Meggyengítik. És végül a megsebzett szív leáll.
…
A szív hegei nem gyógyulnak be, de idővel változnak. Már kevésbé fájnak. Sokkal. Sőt egyes hegekről el is feledkezhetünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/3

„Most elárulok egy titkot. Az orvosok nem istenek. Jó, ha azt hiszik, mi mindent tudunk. A betegnek bíznia kell bennünk, hogy hagyja hogy felvágjuk és a beleiben túrkáljunk. Úgyhogy jó, ha azt hiszi, tökéletesek vagyunk. És ha nem tudja, hogy épp olyanok vagyunk, mint ő. Feszültek, bizonytalanok, dühösek. Egy szikével esünk neki a betegnek. Ezért jó, ha nem tudja, hogy néha bizony mi is kiborulunk.
…
De hogyan csináljuk? Hogy mentsünk életet, miköbzben a miénk éppen összeomlik? Hááát az biztos, hogy nincs műtét segítők nélkül. Megnézzük az esetet. Összehívjuk a csapatot és elfogadjuk, hogy egyedül nem boldogulunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/23

„Vannak pillanatok, amikor minden stimmel. Minden olyan, amilyennek lennie kell. Mintha az élet magától működne. De minden probléma nem tűnik el. De a problémák megoldhatónak tűnnek. Szinte túl jó érzés ahhoz, hogy igaz legyen. Ha valamit megtanultam az az, hogy ez az. Nagyon is igaz. De nem tart sokáig.
…
Vannak napok, amikor úgy érezzük, hogy minden sikerül. És hogy nekünk nem eshet semmi bajunk. De ahogy mondtam ez nem tart sokáig. Nem akarok cinikus lenni, de az van, hogy mégha egy nap nagyon jól is indul. A nap vége lehet nagyon-nagyon rossz.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/17

„A dolgok szétesnek. A tojáshéj sohatöbbé nem áll össze. Ahogy a betört ablaküveg sem. Ez a termodinamika 2. törvénye és mellesleg az élet. A dolgok ritkán állnak össze, de folyton széthullanak.
…
Minden darabokra hullik egyszer. Még mi is. Ez a törvény. Mert sajnos ilyenek vagyunk. És ezzel muszáj szembenéznünk. De próbáljuk késleltetni, ameddig csak lehet.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/13

„1949-ben Edvard Murphy elvégzett egy kísérletet, hogy meg tudja, hogy mekkora nyomást képes elviselni az emberi test. Murphy kísérlete bukással zárult. Csúfos bukással. Újra és újra. Mondanom se kell. Nem jól állt hozzá a feladathoz. Ezért hívják Murphy törvényének. Mert ami tud romlani, el is romlik.
…
Ha valami rosszra fordul, nehéz kitörni belőle. Murphy törvénye nem szent írás. Csak egy pasas mondása, ami illik a pocsék napokra. Csak mert valami rossz, nem azt jelenti, hogy nem mi irányítunk. Nekünk kell helyre hoznunk. Nekünk kell mindent, ami csak elromolhat, megjavítanunk vagy legalább megpróbálnunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/9

„Egy sebész küzd. Küzdünk a halállal. Ez a munkánk. De végül, ha csak az összképet nézzük, mindig a halál nyer. A csatát megnyerhetjük, de a háborút soha. De a lényeg, hogy mindig küzdjünk. Küzdjünk a jó ügyért. A jó emberért. De ha veszítünk, veszítsünk együtt.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/7

„Ha nem rossz, ne javítsd meg. Ez ugyanúgy igaz az emberi testre, mint egy mosógépre, vagy egy turmixgépre. Egy jó sebész tudja, hogy ha olyasmit szerelünk, amit nem kell megszerelni, a mi hibánk lesz, ha rosszabb lesz, mint volt.
…
Nem könnyű belátni, ha tévedtünk és hogy hiába tűnik minden jónak, van gond. Valami rossz és tudnunk kell, hogy hol romlott el és hogy hogyan javítsuk meg. Különben minden tönkre megy.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/5

„Nem véletlen, hogy a legtöbb doktoros vicc poénja így kezdődik: Van egy jó meg egy rossz hírem … . A rossz hír gyakran annyira rossz, hogy ha történik valami jó is azt szeretjük túlreagálni.
…
Minden rosszban van valami jó. De attól még rossz. Lehet csak kicsit rossz vagy nagyon. Úgyhogy becsüljük meg a jó napokat. Pozitívan állunk hozzá. Ne feledjük még a rossz hír is lehet jó hír valakinek.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/4

„Egy nagy pofon sokáig sajog. Általában ez a helyzet. Próbáljuk enyhíteni. Gyógyszerrel. Jéggel. Kötéssel. Borogatással. A cél, hogy gyorsan elmúljön a fájdalom. De bármeddig is nyomjuk el a fájdalmat, ha a gyógyszer hatása elmúlik, újra nagyon fáj.
…
Ezek a megoldások nem véletlenül átmenetiek, mert sosem tartanak örökké. De mi történik, ha olyan megoldás kell, ami állandó? Küzdünk vele? Próbálunk ellenállni? Vagy hátralépünk és úgy döntünk talán az elfogadás a legjobb megoldás?”

— Grace klinika

Grace klinika 13/3

„Minden beteg, aki rossz hírt kap, az kivétel akar lenni. Az egy a millióból. A csoda. Mi sebészek nem hiszünk a csodában. Nekünk végre kell hajtanunk őket.
…
Nem minden csoda hatalmas. Lemegy a láz. Tart az öltés. Beforr a csont. Ezért nehéz észrevenni egy csodát és ezért tud néha annyira fájni is. Ne értsék félre, a kis csodák is jók. Az apró csoda is csoda. Csak nem mindig elég, hogy megmentsen minket.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/2

„Mi sebészek felelősek vagyunk másokért, az életükért. Bölcsőtől a sírig. Látjuk, ha a másik fél. Látjuk, amikor retteg a kudarctól. Látjuk magunkat, akkor is ha nem akarjuk.
…
Gyakornokként lépünk be az ajtón, tojáshéjjal a fenekünkön, gyáván. Kis rocksztárok a világhír küszöbén. Együtt dobnak be a mélyvízbe, hogy mentsünk életeket és mentsük meg egymást. Egy család leszünk. És amikor tényleg elszúrjuk a család mindig ott van. Mindig, ha kell. A bölcsőtől egészen a sírig.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/1

„Nem lenne jó, néha visszavonni a dolgokat. Amit mondtunk. Amit tettünk. De nincs mégse gomb, csak remélhetjük, hogy tanulunk, hogy változunk. Igaz? Hogy jobbak lehetünk. Nem vonhatjuk vissza, amit tettünk. A múlton nem változtathatunk, mert a jövő folyton a nyomunkban van.
…
A legjobb, ha a múlt a múltban marad. Tovább lépünk és tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibánkból, nem rajtunk múlik, milyen jövő vár ránk. A múlton már nem tudunk változtatni. Ami történt, megtörtént. De a jövőnket mi határozzuk meg. Vagy jobb lesz vagy rosszabb.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/22

„Van egy bibliai történet két asszonyról. Mind a ketten ugyanazt a gyereket akarják. Salamon királynak döntenie kell. Két anya van, csak egy kaphatja meg. Salamonnak támadt egy ötlete. Osztozzanak meg. Fifty-fifty. Szó szerint félbe akarta vágni a gyereket. Az ügynek vége, ha az egyik anya lemond a gyerekről vagy egyikőjük sem hajlandó engedni és a gyereket szétszakítják.
…
Szeretnéd tudni mi a Salamon sztori vége? Lelövöm a poént. Az igazi anya inkább lemond a gyerekről, mint sem hogy ketté vágják. De mi legyen, ha két igazi anya van? Akkor nem nyer senki. Az már egy teljesen másik történet.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/18

„Órákon át tanulmányoztam Anyám régi műtéteinek felvételeit. Figyeltem minden mozdulatot, minden vágást minden döntést és összeraktam a puzzle-t. Néztem, figyeltem, tanultam. Ezt a luxust nem engedhetjük meg, ha egy beteg fekszik előttünk. Nincs visszatekerés. Nincs ismétlés. Akkor muszáj vágnunk és bíznunk benne és hogy tudjuk, hogy mit csinálunk.
…
Utólag mindig okos az ember. Könnyű rájönni, hogy mit kellett volna tenni, ha visszatekerjük. Látjuk a hibákat, tudjuk mit csináltunk rosszul. De akkor már késő, nem igaz?”

— Grace klinika