Kategória

Grace klinika

301 idézet erről a falról

Grace klinika 10/14

„A rák egy biológiai pidbull. Mindig harcolni akar, és lesből támad. Megvárja, hogy a test biztonságban érezze magát, hogy azt higgye, hogy erős és egészséges. A rák ekkor lép támadásba és csak nő és nő. A test nem észleli a veszélyt.
…
Elbújhatunk a pidbull elől, de az csak ideig óráig segít. Csak egyféleképpen győzhetünk. Talpra kell állni. Ha szerencsénk van és élve megússzuk, szánjunk időt a ünneplésre. Mielőtt visszavesszük a páncélt, hogy megküzdjünk a következővel.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/5

„Szüntelen vérzés. Acidozis. Kihűlés. Jól tudjuk, mit jelent ez a kombináció. Úgy hívjuk a halál háromszöge, ahonnan nincs visszaút. Ez az a pillanat, ahol átváltunk kármentésre. Megállunk. Hátralépünk. Hagyjuk a testet pihenni és átgondoljuk van-e megoldás a káoszra, ami odabent tombol.
…
Ha a káosz alább hagy, vissza kell mennünk újra körbe nézni és megkérdezni magunktól: össze lehet még rakni ezt a testet? Ha jól végeztük a munkánkat igen. Eláll a vérzés, begyógyul a seb és a test újraműködik. De bárhogy is próbálkozunk, be kell látnunk, hogy van, amit nem lehet helyrehozni.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/22

„Műtét előtt egy sor kérdést teszünk fel a betegnek. Van állandó munkahelye? Van otthon segítsége? Felmérjük a mentális állapotát. Izgalom. Depresszió. Csalódások. Ellenőrizzük, hogy cselekvőképes-e és hogy a beteg tudja-e, mire számtíthat. De ha a betegeknél ezt ellenőrizni kell, a sebészeknél miért nem? Pedig sokakra ráférne.
…
A lélek gyógyítása más, mint a sebészet. Nem elég egy vérkép és egy EKG. A lelki bajnál a haladás nagyon nehezen mérhető és ha valami baj van cselekednünk kell. Sok a bizonytalanság. Nagy a félelem. És ami valaki számára könnyű, ahhoz másnak elképesztő belső erőre van szüksége. De meg kell próbálnunk. Harcolnunk kell a démonjainkkal. Szembe kell néznünk a valósággal. És néha muszáj segítséget kérnünk. És ha ezt megtesszük, meggyógyulhatunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/19

„Ha egy kisgyerek közli, hogy orvos akar lenni a szülei örülni szoktak. A plüssállatainkkal játszunk doktorosdit és álmodozunk. Az álomból terv lesz. Előkészítő. Orvosi. Rezidens képzés. Gyakorlat. Egy sebésznek, majdnem 15 évig kell tanulnia. De bármennyire is felkészülünk, 15 év nem elég.
…
Gyerekkorunkban naplót vezetünk az álmainkról. Felnőttként az álmaink minden áldott nap valóra válnak. De ezt néha nem vesszük észre csak, ha már késő. Lassítsunk le és értékeljük. Éljük meg a pillanatot. Mert néha a legszebb álmok is szerte foszlanak, ha feljön a nap.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/11

„Azt gondoljuk, hogy életünk nagy változásai lassan történnek. Idővel. De ez nem így van. A nagy dolgok egy perc alatt mennek végbe. Felnőtté válni. Szülővé válni. Orvossá válni. Az egyik percben még nem vagy az. Aztán azzá leszel. Ha megkérdezzük bármelyik orvost pontosan tudni fogja, mikor lett orvos. Többnyire nem a diplomaosztón. Bármi is az, senki nem felejti el. Néha észre sem veszed, hogy valami megváltozott. Azt hiszed, hogy te Te vagy és az életed nem változik, de egy nap felébredsz körül nézel és már semmi sem ismerős. Egyáltalán semmi.
…
Sosem felejted el a percet, amikor orvos lettél. Átbillen valami. Többé már nemcsak beöltözöl. A fehér köpeny már a tied. De az lehet, hogy nem látod meg, mikor orvos leszel, megváltozol.”

— Grace klinika

Grace klinika 4/8

„Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk. Igyunk. És más felnőttes dolgokban veszünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősség teljesek legyünk. Komolyak. Felnőttek. Megnövünk. Megöregszünk. De felnövünk-e valaha is?
…
Valahogy felnövünk. Családunk lesz. Férjhez megyünk. Elválunk. De többnyire ugyanazok a problémáink, mint 15 évesen. Mindegy mennyit növünk. Vagy öregszünk. Akkor is örökké botladozunk. Örökké keresgélünk. Örökké fiatalon.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/10

„Jób egyetlen nap alatt négy üzenetet is kapott, amelyekből megtudta, hogy az összes állat a szolgája és tíz gyermeke is meghalt. Ennek ellenére az Úr hű szolgája maradt, dicsőítette az Urat és kitartott a hite mellett. Az Úr próbára tette Jóbot, aki kiállta a próbát. Hűségéért az Úr búsásan megjutalmazta Jóbot.
…
Éli, éli lama sabatani. Ezt mondta Jézus a kereszten mielőtt meghalt. Istenem, istenem miért hagytál el engem. Jób is feltette ezt a kérdést. De a hite megmaradt. És mit kapott érte? Pótgyerekeket. PTSD-t. Megérte hűséges szolgálnak lenni? Vagy jobb lett volna elátkozni az elején az Úr nevét? Hol volt az Isten, amíg Jób ennyi kínt és szenvedést élt át? Épp fogadást kötött a Sátánnal. Vajon hol van az Isten, amikor ennyi igazságtalanság és kegyetlenség történik a világon? És hol van most?”

— Grace klinika

Grace klinika 10/13

„A sebészek nap, mint nap olyan döntéseket hoznak, amelyek kétféleképpen végződhetnek. Vagy nagyon jól, vagy nagyon nagyon nagyon rosszul. A gond csak az, hogy a fantasztikusan jó döntések és a borzalmasan rosszak egyformának tűnnek, amikor meghozzuk őket.
…
Visszatekintve könnyű megállapítani, hogy hol hibáztunk. Megbánni egy döntést, amely korábban remek ötletnek tűnt. De ha az ítélőképességünkre hallgatunk és tesszük, amit a szívünk diktál, akkor nagyobb eséllyel jövünk rá, hogy bölcsen döntöttünk. És elkerültük a legnagyobb, legfájdalmasabb megbánást a világon. Azt, ami azzal jár, ha hagyjuk, hogy lemaradjunk valami csodálatosról.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/8

„Glióma, fibróma, blasztóma. Bármilyen is egy tumor az emberek ugyanazt várják el az orvostól. Találja meg hol bujkál a testünkben és nyissák fel a beteget. És vágják ki a fenébe. De nemcsak a tumor ellen harcolunk. Több, mint egy milliárd sejttel háborúzunk.
…
De miben bízhatunk, ha az esély egy a milliárdhoz. Erősek maradunk, túl megyünk minden racionális határon és soha nem adjuk fel. De az igazság az, hogy bárhogy is próbálkozunk és igyekszünk talpon maradni, ha már minden eldőlt, egyszerűen nincs esélyünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/12

„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/12

„Anyám mondta ezt a rezidensségről: egy év alatt megtanulsz vágni, aztán egy életen át tanulod, hogy hogyan ne vágj. A sok sebészeti eszköz használata közül a józan ítélőképességet a legnehezebb elsajátítani. Pedig anélkül mind csak totyogók vagyunk szikével a kézben.
…
Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz rossz döntést, az nem olyan egyszerű. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be minden habozás nélkül, azaz ami egy életen át kísért.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/3

„Sebészként megtanuljuk helyre hozni, ami eltört. A töréspont a kezdet, a munkában. De az életünkben a töréspont a gyengeség jele. És mindent megteszünk, hogy ezt elkerüljük.
…
Csonttörések. Repedt szervek. Hússzakadás. A húst összevarrjuk. A kárt helyrehozzuk. A fájdalom enyhül. De ha az élet omlik össze, ha mi omlunk össze a tudomány megáll. Nincsenek írott szabályok. Csak rá kell éreznünk, hogy mit tegyünk. És egy sebész számára nincs ennél rosszabb, de ennél jobb sem.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/1

„A műtőben az idő elveszíti jelentését. Varratok és életmentés közben. Az óra nem számít többé. 15 perc, 15 óra. Odabent a műtőben a legjobb sebészek mellett repül az idő. A műtőn kívül ellenben az idő előszeretettel billent minket fenéken. Még a legerősebbeket is meg tudja lepni. Lelassít, áldogál, végül megfagy. És mi ott ragadunk a pillanatban, és moccani sem bírunk, sem az egyik, sem a másik irányba.
…
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/16-17

„Meglátszik minden beteg szemében. Érezni a leheletét, a halál leheletét. Egyfajta hatodik érzékkel. Mikor a túlvilági lét közelít felénk, megérezzük, hogy jön. Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképpen megvalósítanál, mielőtt meghalsz?
…
A kórházakban úgy tartják, hogy tudjuk. Tudjuk, hogy mikor halunk meg. Néhány orvos szerint látszik a betegek tekintetében. Néhányan azt mondják érezni egy szagot, a halál szagát. Megint mások szerint létezik egyfajta hatodik érzék, mikor közeledik a túlvilági lét valahogy megérezzük. Akármi is az igazság hátborzongató, mert ha tényleg tudjuk, mihez kezdjünk vele. Egy percre próbálj meg nem halálra rémülni. Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a földön, hogyan töltenéd?
…
Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a Földön, hogy akarnád tölteni? „

— Grace klinika

Grace klinika 2/11

„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 1/3

„Egy kórházban éljük az életünket. Heti 7 nap, napi 14 órában. Többet vagyunk együtt, mint külön. Idővel a benti dolgok belepik az otthonod. Először vezess mérleget. Másodszor bármit megtehetsz, hogy legyőzd az ellenfelet. Harmadszor soha ne barátkozz az ellenséggel. Negyedszer minden, a világon minden verseny.
…
Más módon is túlélhetjük a versenyt, csak erről soha senki nem beszél. Magunknak kell rájönnünk. Ötödször: nem a verseny a lényeg, de nem ám, nincsenek nyertesek és vesztesek. A győzelmeinket a megmentett életek száma mutatja. És néha napján, ha okosak vagyunk, a megmentett élet a sajátunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 1/1

„A játék. Azt mondják az ember vagy tud játszani vagy nem. Az Anyám az egyik legjobb játékos volt, vele ellentétben én, én … egy balfék vagyok.
…
Nem tudok egy okot sem mondani, hogy miért akarok sebész lenni, de ezret tudnék mondani, hogy miért kéne kiszállnom. Direkt megnehezítik a dolgot. Életek múlnak rajtunk. Eljön a pillanat, amikor az egész már rég nem játék és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de azaz igazság, hogy tetszik a csatamező.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/21

„Egy első éves sebész szakorvosnak apránként kell haladnia. Csak könnyű esetek, ahol biztos a siker. És tilos hülyét csinálni magunkból. Gyűjtögessük a könnyű sikereket. Minden kudarcot nem tudunk elkerülni, de törekednünk kell rá. Mert a rossz hírnév karriereket tehet tönkre.
…
A tetteink határoznak meg minket. De ez nem azt jelenti, hogy nem tehetjük jóvá azokat. Sosem késő változtatni. Nem muszáj elfogadnunk ahogy mások látnak minket. Sok munkával változtathatunk a megítélésünkön. De nem biztos, hogy sikerülni fog. Nem könnyű kijavítani a múlt hibáit, mert azok folyton kísértenek minket. De egy dolgot sosem teszünk. Nem állunk meg. Nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk tovább.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/20

„Az adrenalin a test válasza a stresszes helyzetekre. Egyike a számos biokémiai anyagnak, amit a test azért termel, hogy módosítsa a tudat állapotunkat. Az oxitocintól barátságosabbak leszünk. A dopamin élénkebbé tesz és erősíti a győzni akarást. A szerotonin hiánya depresszióhoz vezethet. A GABA egy aminosav és neurotranszmitter, csökkenti az idegességet. Az endorfin pedig fokozza a boldogságérzést. Pontosan úgy, mint amikor győzünk.
…
Egy sebész számára hasznos lehet a módosult tudatállapot, de csak ha természetes módon érik el. A kudarcok motiválnak minket. A jól végzett munka jutalma, ha megmentünk egy életet. És van, amikor módosul a tudatállapotunk, de egyáltalán nem az agyunk miatt. Az új lehetőségek még nagyobb távlatokat nyitnak. Egy új információ és egy új perspektíva képes módosítani a tudatunkat és már soha többé nem látjuk ugyanúgy a világot.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/18

„Az élet nem alkalmazkodik, olyan amilyen. Akár egy folyó. Megy amerre akar. Úszhatunk az árral szemben. Vagy meglovovagolhatjuk azt. Sebészként az a hivatásunk, hogy örökké küzdjünk a hullámokkal.
…
Minden nap, egész nap harcolunk az árral. Néha veszítünk. És néha nyerünk. Az ár néha éppen a legjobb helyre visz minket. Néha viszont odacsap egy sziklához.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/17

„24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Ennyi idő elég, hogy egy beteg meggyógyuljon vagy életveszélybe kerüljön. 1 nap alatt minden jóra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. Ezért figyelnek oda nagyon az orvosok minden betegükre. Ezért reagálunk minden mozdulatra, minden hangra, minden jelre és jelzésre. Mintha életbevágó lenne, mert néha az is.
…
24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Csak ennyi kell, hogy megússzuk. Hogy megváltozzunk. Egyetlen nap kihúzhat az önsajnálat mocsarából. És egyetlen nap olyan új esélyt kínálhat, amire nem is számítunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/22

„A koponya védi az agyat. A bordák pedig a szivet védik. Testünk megóvja legfontosabb szerveinket. Legalábbis meg kellene védenie.
…
A test alkalmazkodik. Megvédi magát. De nem állhat le teljesen. Hiszen akkor nem élnénk, igaz? Hagyjuk nyitva az ajtót, csak egy kicsit. Hátha megéri a kockázatot.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/20

„Turbolencia. Ez lehet csak néhány döccenés, de olyan borzalmas időjárás is, amely össze-visszadobálja a repülőgépet. A sebészetben komplikációnak hívjuk ezt. Probléma adódik. Egy kátyú az úton. Turbolencia. Már ismerik. Csatolják be öveiket.
…
A turbolenciában az a legkiszámíthatatlanabb, hogy mi lesz utána. Minden felborul és fejre tetejére áll. Ha dönthetünk úgy, hogy elkerüljük a balesetet, megtesszük? Biztosra megyünk? Vagy mégis felszállunk és kockáztatunk?”

— Grace klinika

Grace klinika 13/19

„A kíváncsiság veszélyes dolog. Az ókori görögök is rájöttek erre, mikor Pandora kinyitotta a szelencéjét és kiengedte a halált és a pestist. Miért kell tudnunk, hogy mi van az ajtó mögött? Még ha sejtjük is, hogy valami rossz dolog.
…
Képzeljük magunkat Pandora helyébe. Kapott egy ajándékot, egy szelencét. Tele olyan dolgokkal, amelyekről nem is tudott. Persze, hogy kinyitotta. Ki ne tenné.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/16

„Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Így hívjuk, ha a brilliáns agyunk egyszercsak leáll. Hiába készülünk fel rá, de ez az érzés hirtelen tör ránk. Váratlanul. Amikor megtörténik és leáll az agyunk. Ha kinyitjuk a szánkat, de nem jön ki hang. A jó hír az, … hogy megesik mindenkivel.
…
Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Nem véletlenül történik ez. Nem találunk szavakat, ha a tét óriási és sok a vesztenivalónk. Megijedünk, hogy túl sokat mondunk vagy rosszat. De valójában az egyetlen rossz, amit mondhatunk, ha nem mondunk semmit.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/14

„Nem járok találkozókra. Se gimisekre, se az egyetemiekre. Nincs kedvem felületes beszélgetésekhez egy csomó emberrel, akikre alig emlékszem. Ha valakire szükségem van, azzal tartom a kapcsolatot. Vagy csak nem tudom, hogy hogyan szabaduljak meg tőlük.
…
Nem járok találkozókra. De értem, hogy mások miért járnak. Mert újra azt érezhetik, amit már nagyon régen nem. Kényelmes, ismerős, olyan, mintha hazatérnénk. Látjuk, mi lett a többiekből. Megvalósították-e az álmaikat vagy már elvesztették minden reményüket. Vagy látjuk, hogy megtalálták, amit mindenki keres. Új álmokat és reményeket.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/11

„Vannak hőseink. Akikre felnézünk. A példaképeink. Akik segítenek jobbá válni, mert ők jobbak nálunk. Hibátlanok, ha messziről nézzük őket. Mert ha túl közelről nézzük, kiderül, hogy a hősök is átlagemberek. És az átlagemberek cserben hagynak.
…
A hősök nem különlegesek. Csak emberek, mint mi. Csak élni akarnak. Boldogok akarnak lenni. Jobban dolgozni. Jobban élni. Jobban lenni. A hősök nem jobbak, nem bátrabbak, mint mások. Végülis csak emberek. Megsérülnek, összetörnek, véreznek. De néha, időről-időre, amikor számít jót tesznek, ami mindent megváltoztat. A hős is csak ember és ez a lényeg. Ha ők képesek rá, akkor mi is. Úgyhogy nem állunk meg, nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk. És mindig megmentjük a világot.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/6

„Ismerik a történetet amikor egy gyerek beszorul egy autó alá és az anyja hirtelen szupererős lesz és felemeli a kocsit, hogy megmentse az életét. Mindig kíváncsi voltam, igaz-e? Mindig törödtem a sérültekkel és az elesetekkel. Beindulnának az ösztöneim? Tudnám, mit kell tennem? Felemelném a kocsit? A golyó elé ugranék? Képes lennék valakit eszméletlenre verni? Szeretném hinni, hogy igen.
…
Ha az, akit szeretünk veszélybe kerül; könnyű összeszedni minden erőnket, hogy megmentsük. De néha a veszély nem fizikai, néha mélyebbre nyúlik. Ekkor viszont az ösztönök nem segítenek. Sem a szuper erőnk. Sem az adrenalin. Nem tudjuk kiemelni őt az autóroncs alól. És ilyenkor csak ott ülünk és várunk és átkozzuk a sorsot.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/11

„Ha trauma történik, mindig ez a kérdés a legfontosabb. Hogy történhetett? Mi a sérülés mechanizmusa? Hogyan lássunk át a trauma okozta zűrzavaron, hogy meg tudjuk állapítani a valós károsodást? A trauma minden része újabb történetet mesél el. Meg kell vizsgálni az összes sérülést, hogy lássuk mi ment tönkre.
…
Sokat beszélünk a sérülések mechanizmusáról, hogy hol kezdődött. De az igazság az, hogy nem tudjuk. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni egy sérülést. A sérelmek felgyülemlenek hosszú idő alatt. Egyik ütés a másik után. Egyik sokk a másik után. Egyik fájdalmasabb, mint a másik. De még akkor sem, még ha tudjuk is hogy jutottunk idáig, akkor sem tudjuk mindig meggyógyítani. Nem lehet minden sebet meggyógyítani. De nem baj. El kell fogadnom, hogy nem baj. Azt szeretném hinni, hogyha valami javíthatatlannak látszik, még nem tört el végleg.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/8

„Azt mondják a tüzet tűzzel kell oltani. Ezt csinálják az orvosok. Vágunk, hogy ellássuk a sebeket. Fájdalmat okozva gyógyítunk. Tápláljuk az égést. De a tűzzel játszani veszélyes dolog.
…
Mikor meggyújtjuk a gyufát, azt hisszük, urai vagyunk a helyzetnek. Szeretjük azt hinni, hogy mindent mi irányítunk. De a tüzet nem könnyű kordában tartani. És amikor azt hisszük, hogy eloltottuk újra fellobban, levegőt kap, forróbb és fényesebb lesz, mint valaha.”

— Grace klinika