Kategória

Grace klinika

301 idézet erről a falról

Grace klinika 12/8

„Azt mondják a tüzet tűzzel kell oltani. Ezt csinálják az orvosok. Vágunk, hogy ellássuk a sebeket. Fájdalmat okozva gyógyítunk. Tápláljuk az égést. De a tűzzel játszani veszélyes dolog.
…
Mikor meggyújtjuk a gyufát, azt hisszük, urai vagyunk a helyzetnek. Szeretjük azt hinni, hogy mindent mi irányítunk. De a tüzet nem könnyű kordában tartani. És amikor azt hisszük, hogy eloltottuk újra fellobban, levegőt kap, forróbb és fényesebb lesz, mint valaha.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/25

„Emlékszem a suliban valaki azt mondta én csonka családból jövök. Ezt mondták, ha valakinek elváltak a szülei. Bár a mi családunk egyáltalán nem a válástól lett csonka. Mikor ezt hallottam gyerekként, azt hittem a csonka családokban csonka emberek élnek. Butaság volt, hiszen csak egy gyerek voltam. De még ma is csodálkozom.
…
Házat bármiből lehet építeni, olyan erősre amilyenre akarjuk. De otthont? Egy otthon sokkal törékenyebb annál.  Egy otthon a bennelévő emberektől otthon. És az emberek összetörhetnek persze. De minden sebész tudja, a törés összeforrhat, a sérülés meggyógyulhat. Mert bármilyen sötét is van a nap, majd újra felkel.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/12

„Mindenkinek van rejtegetnivalója. A titkainkat nem fedhetjük csak úgy fel. Különben megbántanak és mi is megbántunk másokat. El kell döntenünk, mennyit adunk ki. És az igazságot nem árulhatjuk el.
…
Nagyon ijesztő teljesen felfedni magunkat. A félelem miatt visszatartjuk magunkat. Akkora baj ez? Talán. Valószínűleg. Akkor is. Néha nem árt óvatosnak lenni. Vigyázni magunkra. Nem biztonságos csak úgy kiönteni az összes titkunkat. Nem fedhetjük fel az összes kártyánkat. Nem tárhatjuk fel magunkat Istennek és mindenkinek. Ha egyszer kiderül az igazság, nekünk kell szembenéznünk vele.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/11

„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal.  Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
…
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/7

„Azt mondják az élet nem ad második esélyt. De mi igen. A sebészek igen. Ha eltörik egy csont, mi összerakjuk. Ha valaki vérzik, mi megállítjuk. Ha megáll a szíve, újraélesztjük. De amíg mi adunk második esélyt a betegeknek, a sebészeknek többnyire senki sem ad. Mert azok a hibák, amiket mi követünk el néha sajnos végzetesnek bizonyulnak.
…
Nem könnyű adni egy második esélyt. De még nehezebb kérni egyet. Egy esélyt, hogy újra megpróbáljuk, amikor már többet tudunk. Mert már tanultunk. És meg akarjuk próbálni újra, másképpen. Helyrehozhatunk mindent és kijavíthatjuk a hibáinkat. Egy esély, hogy előlről kezdjük. Tiszta lappal.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/4

„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
…
Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/19

„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/17

„Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni? Elég egy személy, egy beteg, egy pillanat, hogy az életünk örökre megváltozzon. Hogy megváltozzon a világnézetünk és gondolkodásunk. … Tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történik velünk? Így akarunk élni? … Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?
…
Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?”

— Grace klinika

Grace klinika 9/19

„Tegyük fel, állsz egy műtőben és egy olyan aneurizmát bámulsz, amely mélyen beágyazódott a beteg frontális lebenyébe. Ahhoz, hogy eltávolítsd 3 dolog kell. Kell a bizalom. Kell egy 11-es szike. Na és igen, jó ösztönök.
…
Vannak olyan érzések, amik nem akarnak eltűnni. Apró zavaró dolgok, amik duruzsolnak a fülünkbe. Vannak dolgok, amik nem hagynak nyugodni. Bármennyire is igyekszel, az ösztönöd ellen nincs mit tenni. Mert ahogy mondják, mindig hallgass a megérzésedre.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/17

„Egy kritikus állapotban lévő beteg számára a szervátültetés új kezdetet jelent. Egy második esélyt. A testet azonban úgy tervezték, hogy verjen vissza minden külső behatolót. Azt is, amelyik megmentené őt. Mert egy transzplantáció nem garantálja a könnyebb életet. Fennáll a veszély, hogy a test azonnal kilöki a szervet.
…
Az átültetési folyamat igen ijesztő. A beteg eljut onnan, hogy aggódik, kap-e új szervet odáig, hogy vajon a szervezete kiveti-e. Az aggódás addig tart, amíg fel nem ébred a műtét után és látja, hogy az ajándékot a teste befogadta.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/5

„Néha a dolgok kicsúsznak a kezeid közül. Nem tudsz változtatni rajtuk. Nem tudod kedvedre formálni őket. Nem számít, hogy már 45 perces késésben vagy. Még nem fésülködtél meg, még reggelit sem csináltál és éppen agyvérzést kapsz miközben csak ülsz, haldokolsz, haldoklasz belülről.
…
Lélegezzen Dr Yang. Ne legyen durva. Az csak álca. A mai nők nem bájosok, az a természet megsértése. A középszerű orvosok árnyékban érzik magukat, majd a közelében. Ne kisebbítse magát miattuk. Ne keressen itt barátokat. Úgysem fog találni. Itt nincs olyan ember, aki képes lenne magát megérteni. Ne is reménykedjen. Ha szerencsés egy nap, ha már öreg és ráncos, mint én talál egy ifjú orvost, aki a hivatásán kívül nem tisztel semmit. És tanítja őt, mint én magát. Addig olvasson egy jó könyvet. Magában van nagyság Dr Yang, ne okozzon csalódást.”

— Grace klinika

Grace klinika 8/15

„Mikor mindent megpróbáltál, de a fejfájásod nem szűnik, vagy tovább köhögsz, a duzzanat nem lohad, akkor fordulsz szakemberhez. Mi sebészek évekig tanuljuk, hogyan lássuk meg a másodperc töredéke alatt, hogy pontosan mi is a probléma. A baj csak az, hogy minden idő dacára, amit a baj meglátásának tanulására fordítottunk, egyesek látóköre rettentően szűk marad. És hogyan győzhetnél meg valakit, aki a tudománnyal takarózik?
…
Lehet, hogy nem tetszik, de időről-időre mégis muszáj megállnunk és kitisztult fejjel meglátni a nagyobb képet. Valójában, ha rájössz, hogy rosszul nézted a dolgokat, nagyon felszabadító tud lenni. Hirtelen új utak nyílnak meg, új lehetőségek ott, ahol korábban nem voltak és minden rendbe jön, ha egy reménytelen helyzet már nem tűnik annak. Viszont olykor másképp alakulnak a dolgok.”

— Grace klinika

Grace klinika 8/4

„Határozott különbség van egy férfi és egy nő agya között. A női agy hipokampusza nagyobb, amitől kevésbé felednek, jobb a memóriájuk. A férfi agynak nagyobb a parietális kérge, ez segít a támadások kivédésénél. A férfi agy másképp veszi a kihívásokat, mint a női. A nők a nyelvi kommunikációban erősek. A részletekben. Empátiában. A férfiak nem igazán. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincsenek érzéseink. Mi is tudunk az érzéseinkről beszélni, csak hát … többnyire inkább nem tesszük.
…
Légy férfi, folyton ezt hajtogatják. De mit jelent ez egyáltalán? Az erőről van szó. Vagy inkább az áldozatról. Vagy a győzelemről. Talán egyszerűbb ez ennél. Tudnod kell, mikor légy férfi. Néha akkor vagy igazán férfi, ha félreteszed az egodat, beismered a vereséget és egyszerűen kezdesz mindent előlről.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/17

„Renegátok. Szabályszegők. Szikés gengszterek. Így szeretünk gondolni magunkra. Piszok jónak hisszük magunkat. Szexinek. A baj csak az, hogy ez nem teljesen igaz. Legbelül szabálykövetők vagyunk. Birkák. Nem szegjük meg a protokollt. A-tól z-ig betartjuk. Mert ha nem követjük a protokollt a betegeink meghalnak és nem leszünk többé piszok jók. Csak piszkok.
…
Ez minden orvos dilemmája. Biztonsági játékosnként kövessük a protokollt. Vagy kockáztassunk és alkossunk újat. A kockázat járhat sikerrel, de kudarccal is. Időnként akkor is szembe kell szállnunk a rendszerrel, nagyot ugrani. És ha megvan az áhított végeredmény, az a világ legjobb érzése. De ha nincs?”

— Grace klinika

Grace klinika 7/11

„Egyrészről a gyógyítás tudomány. De szerintem művészet is. Akiknek a gyógyítás csak tudomány, azok ne álljanak mellettünk, ha nem áll el egy vérzés vagy ha a gyerekünk üvölt a fájdalomtól. Az orvosok a könyvet követik, a művészek az ösztöneiket. Egy művész érzi a fájdalmadat és bármeddig elmegy, hogy csitítsa. Bármeddig. Itt ér véget a tudomány és kezdődik a művészet.
…
Minden műtét extrém. Felvágunk egy testet, kiveszünk belőle darabokat, majd újra összarakjuk. Még jó, hogy az élet nem jár szikével. Mert ha úgy lenne, ha valami fájni kezdene, csak vágnánk … és vágnánk … és vágnánk. Az a helyzet, hogy amit kivágunk egy szikével, azt többé nem kapjuk vissza.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/8

„Az emberi testben nagy nyomás uralkodik. A vérnyomás adja az artériákon át folyó vér erejét. Ezt a nyomást fontos szabályozni. Az alacsony vagy elégtelen nyomás gyengeséget, leállást okozhat. De ha a nyomás túl nagyra nő, akkor jönnek az igazi bajok. Ha a nyomás növekszik, közelebbi vizsgálatra van szükség. Mert ez jól mutatja, hogy nagyon nem stimmel valami.
…
Minden túlnyomásos rendszerre kell kieresztő szelep. Mert csökkenteni kell a nyomást. A feszültséget. Mielőtt elviselhetetlen lesz. Valahogy muszáj kinyitni a szelepet. Mert ha a nyomás nem talál kiutat, akkor kitör és robban. Azt a nyomást a legnehezebb elviselni, amit magunkban hordozunk. A nyomást, hogy jobban legyünk mint vagyunk. A nyomást, hogy jobban legyünk, mint hisszük, hogy lehetünk. Ez soha, soha nem enyhül. A nyomás csak nő … és nő … és nő.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/22

„Köztudott, hogy a pozitív gondolkodás boldogabb, egészségesebb élethez vezet. Gyerekkorunkban azt mondják, hogy mosolyogjunk és vágjunk jóképet a dolgokhoz. Felnőttként elvárják, hogy a dolgok jó oldalát keressük, hozzuk ki a legjobbat mindenből és félig tele poharakat lássunk félig üres helyett. De néha a valóság az utunkba áll és nem tudjuk imitálni a boldogságot. Az egészségünk bekrepálhat, a barátunk megcsalhat. Barátban is csalódhatunk. És ezekben a percekben akarjuk a valóságot. Ledobni az álarcot és a valódi, ijedt, szomorú énünket adni.
…
A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől. A boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az,  ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok legyünk mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mind végig előttünk nem volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes megszokott helyeken.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 6/18

„Meghalni nem könnyű. A testet életben maradásra tervezték. Kemény koponya. Erős szív. Élénk érzékek. Ha a test kezd elbukni, jönnek a gyógymódok. A sebészek elég arrogánsak, hogy azt higgyék, bárkit megmenthetnek. Mint mondtam, meghalni nem könnyű.
…
Élni jobb, mint meghalni. Egy pontig. De még ha helyes is hagyni meghalni a másikat, egy sebésznek nem ez a dolga. Mi arrogánsak vagyunk és versengünk. Nem szeretünk veszíteni. És a halál az veszteség. Akkor is ha tudjuk, hogy nem az, ha tudjuk, hogy ideje és hogy helyes. És tudjuk, hogy mindent megtettünk. De nehéz elhesegetni, hogy tehettünk volna többet.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/9

„Mi orvosok egy folyamatosan fejlődő világban élünk és előretartunk, ha egy percre megállunk, máris lemaradunk. De bármennyire igyekszünk is előrehaladni, bármennyire is csábító az, hogy soha ne nézzünk vissza, a múlt mindig visszatér és arcul csap. És a történelem mindig újra igazolja, hogy annak, aki elfelejti a múltat a végzete, hogy megismételje.
…
Néha a múltat nem tudjuk csak úgy egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk csak, hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.”

— Grace klinika

Grace klinika 4/15

„Az a baj a rezidensséggel, hogy mindig őrültnek érezzük magunkat. Évekig nem alszunk. Minden nap krizis helyzetben lévő emberek közt mozgunk. Már nem látjuk át, mi a normális. Akár önmagad, akár más kapcsán. És az emberek mégis elvárják, hogy megmondjuk, hogy vannak. Honnan a fenéből tudhatnánk? Az ember azt sem tudja, ő hogy van.
…
Nem az a csoda, hogy miért őrülnek meg az emberek. Inkább az, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy mi mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt. Vajon mi a csuda tart minket össze?”

— Grace klinika

Grace klinika 3/7

„Sebészként megtanuljuk keresni a kórt. Néha könnyű felismerni a bajt. Legtöbbször lépésről lépésre kell haladni. A felszínen kezdeni, a baj bármilyen jele után kutatni. Egy duzzanat, egy seb, egy váratlan tumor után. Legtöbbször nem tudjuk első ránézésre megmondani, hogy mi baja lehet egy embernek. Végtére is kívülről teljesen épnek tűnhet, de ami belül van az egész más történetről árulkodik.
…
Nem minden seb felületi. A legtöbb seb sokkal mélyebb, mint hinnénk. De szabad szemmel nem látható. És vannak olyan sebek, amelyek meglepetésként érnek minket. De minden sebre vagy betegségre érvényes, hogy le kell ásni és a baj valódi forrását megtalálni. És ha megtaláltuk a bajt gőzerővel próbáljuk helyrehozni.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/23

„A sikeres gyakornokság kulcsa mindaz, amit feladunk. Az alvás, a barátok, a normális élet. Mindezt feláldozzuk azért a csodás pillanatért, a pillanatért amikor hivatalosan is sebészek leszünk. Néha napján persze úgy tűnik megéri meghozni azt a sok áldozatot. De azért vannak olyan napok is, amikor minden hatalmas nagy áldozatnak tűnik. És végül ott vannak az olyan áldozatok is, amikről magunk sem tudjuk miért szükségesek.
…
Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára. Így mielőtt csatába szállsz jó, ha átgondolod mit vagy hajlandó veszíteni. És túl gyakori, hogy ha azt tesszük, ami jól esik, akkor eltekintünk attól ami helyes. És ha beengedsz valakit, akkor le kell döntened a sok falat, amit életed során építettél. Persze a legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteségeket. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 2/22

„Egy izgalmas kosárlabda meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amiket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok, a fejtörők mind időtöltésre valók, hogy feldobják az életünket és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről. Vannak olyanok, akik imádnak játszani, bármit. És vannak olyanok is, akik a játékot mindig túlzásba viszik.
…
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, vagy döntetlen az állás. A játékban benne vagyunk, akár akarjuk akár nem. Tessék csak, pörölj a bírókkal, írd át a szabályokat, csalj egy kicsit, pihenj meg és figyelj a sebeidre, de játssz. Játssz! Játssz erősen és gyorsan! Játssz lazán és szabadon! Játssz úgy,  mintha nem lenne holnap! Na jó, nem az számít, nyerünk-e vagy sem, hanem hogy hogy játszunk. Igaz?”

— Grace klinika

Grace klinika 2/4

„A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.
…
Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”

— Grace klinika

Grace klinika 2/2

„Volt egy nénikém, aki ha töltött nekünk valamit, mindig azt mondta: Szólj, ha elég! A nénikém azt mondta: szólj ha elég, de persze nem szóltunk. Soha nem mondjuk, hogy elég, hiszen mindig ott a lehetőség, hogy még többet kapjunk. Több tequila, több szerelem, több akármi. A több jobb.
…
Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Elmosodik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak és kizárólag az egyéntől függ és attól, hogy mi az, amit beletöltenek. Néha csupán csak kostolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen és mindig egyre többet akarunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/1

„Ahhoz, hogy jó sebész légy sebészként kell gondolkodnod. Az érzelmek zavarosak. Gyűrd le szépen őket és lépj be inkább a tiszta, szép, steril műtőbe, ahol a feladat ilyen egyszerű: vágj, varrj és zárj. Néha olyan vágással kell szembenézned, ami nem gyógyul. Egy vágás, amitől a varratok felszakadnak.
…
Azt mondják a gyakorlat teszi a mestert. Elméletben minél többet gondolkodsz sebészként, annál hamarabb válsz azzá. Minél érzelemmentesebb maradsz, minél semlegesebb: vágsz, varrsz, zársz. Annál nehezebb lesz kikapcsolni a dolgot. Azaz nem sebészként gondolkodni. Emlékezni arra, hogy milyen érzés emberi lényként gondolkodni. „

— Grace klinika

Grace klinika 1/5

„Emlékszel még gyerekkorodban a legnagyobb gondod az volt, hogy kapsz-e bringát a szülinapodra, vagy hogy ehetsz-e egy kekszet reggelire. A felnőttkor ehhez képest jó nagy szívás, de komolyan ne vakítson el a sok szexi holmi, no meg a szex maga, meg hogy nincsenek szülők, akik folyton nyakadba lihegnek. A felnőttlét csupa felelősség. Felelősség tényleg szívás. Tényleg tényleg szívás. A felnőtteknek muszáj megtenniük néhány dolgot: pénzt kell keresniük, és lakbért fizetniük és ha sebésznek készülsz, mások szívét is a kezedben kell tartanod. … Valahogy vonzóbb a bringa meg a kekszek kora, nem igaz? A felelősség legrémisztőbb része, ha hibázol és hagyod kicsúszni a kezeid közül.
…
A felelősség tényleg nagy szívás. Sajnos ha egyszer kinősz a fogszabályozó és a sportmelltartó korából, a felelősség már soha nem hagy el. Nem rázhatjuk le. Vagy szembesülünk vele vagy szenvedünk a következményektől. És mégis a felnőttkornak is vannak előnyei, például a szexi cuccok, a szex és hogy a szülők nem lihegnek folyton a nyakadba. Mindez tényleg baromi jó.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 1/4

„Az intimitás négy szótagú szó. Jelentése itt a szívem és a lelkém, csinálj belőlük hamburgert és jó étvágyat. Vágyunk is rá, de félünk is tőle. Nehéz hozzászokni, de még nehezebb hanyagolni. Az intimitás kapcsolódik az élet három sz-éhez is: szülők, szerelem és szobatársak. Vannak dolgok, amiket nem lehet elkerülni és mások, amikről nem akarsz tudni.
…
Bár lenne egy intimitási szabályzat, egy útmutató, amely megmutatná, ha átléptük a határt. Jó lenne, ha látnánk, hogy mikor érünk oda, de nincs ilyen határ a térképen. Ha megtalálod, megragadod és szorongatod ameddig lehet. És a szabályok … talán nincsenek is. Az initimitás szabályait talán saját magadnak kell megalkotnod.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/24

„Egy friss kutatás szerint a házasság jó hatással van az egészségre. A házasok tovább élnek, ritkábban kapnak stroke-ot és szívrohamot is, mint a szinglik. Tudományos vagy sem engem ez a tanulmány egyenesen irritál.
…
Szerencsére vannak más kutatások, amelyek elárulják, mik a házasság valódi előnyei. De ezeknek az előnyöknek valójában semmi közük a házassághoz. Mert a kutatások szerint, ha egy boldogtalan házasságban élünk azzal ártjuk a legtöbbet az egészségünknek és a gyerekeinknek. Akkor lehetünk egészségesek, ha jó kapcsolatban élünk. Ehhez nem kell gyűrű. Csak egy ember kell, akiben bízunk, akivel beszélgethetünk. Kell valaki, akivel együtt ünnepelünk vagy együtt sírunk. Valaki, aki mindig megbocsájt. Kell valaki, aki mellettünk áll, nem kérdez semmit és elkísér minket minden váratlan nehézségen át, amit az élet tartogat számunkra.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/23

„Egy sebész öltésének a lehető legpontosabbnak kell lennie. Hogy minél kisebb legyen a seb. A beteg minél hamarabb felépüljön. És a sérülésnek ne maradjon nyoma.
…
Japánban, ha eltörik egy cserép van, hogy arannyal töltik ki a repedéseket. A fazekasok szerint a javítás gyönyörű dolog. Tudják, hogy bármi megtörténhet és minden változik. Tudják, hogy senki sem ússza meg sértetlenül. De ettől nem leszünk kevesebbek. A sérülések életünk részei, örökké velünk lesznek. Jobbá tesznek minket és erősbbé és segítenek megújulni.”

— Grace klinika