„A halogatás a tagadás legveszélyesebb formája.”
Gyilkos elmék 4/12
— C. Northcote Parkinson
Kategória
Sorozat
1 059 idézet erről a falról
Grace klinika 2/9
„Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy melyik szót használod, mind egyet jelentenek: az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk. Akár tetszik, akár nem.
…
Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket. Az, hogy imádjuk a küzdelmet annyit tesz, hogy emberek vagyunk. Talán az ismerős dolgokért vagyunk hálásak és talán azokért is hálásak vagyunk, amiket sosem ismerünk meg. A nap végén a tény, hogy még mindig van erőnk állva maradni elég ok az ünneplésre.”
— Grace klinika
Grace klinika 2/10
„Gyerekkorunkban a haloween cukorka volt a nagyszám. Elrejtettük a szüleink elől és addig ettük, amíg rosszul nem lettünk. Az egyetemen ott volt a rock együttes, volt sok tequila és még tudják mi. Sebészként kiveszed a részed a jóból, amennyire csak tudod, mert sajnos nem adodik olyan sok alkalom, mint szeretnéd. Mert a jó dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. A túl sok bármiből, akár a szerelemből is, nem feltétlenül jó dolog.
…
Honnan tudni mennyi a túl sok? Túl sok, túl hamar. Túl sok információ. Túl sok móka. Túl sok szerelem. Túl sok elvárás. És mikor jön el az, hogy túl sok elviselni.”
— Grace klinika
Grace klinika 2/11
„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”
Grace klinika 2/12
„Városi legenda, hogy az öngyilkosságok száma megugrik az ünnepek idején. Valójában épp ellenkezőleg, csökkenni szokott. Kutatások szerint azért, mert az emberek kevésbé hajlamosak végezni magukkal, amikor körülveszi őket a családjuk. A vicc az, hogy ugyanez a fokozott családi együttlét a feltétélezett okozója az ünnepekkor menetrendszerűen bekövetkező depressziórohamoknak.
…
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem megbirkozunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk csak afféle kiindulási pont. Etetnek, öltöztetnek és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba és megtaláljuk a magunk törzsét.”
— Grace klinika
Grace klinika 2/13
„Új kezdet, hála a naptárnak. Minden évben esély van rá, csak állítsd az órát januárra. A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév. És már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltat és kezdd előlről. Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor. A kísértésnek, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük.
…
Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy újév. Ez egy esemény, kicsi vagy nagy. Valami ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad. Vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet. De azért azt sem szabad elfeledni, hogy minden rossz ellenére van pár dolog, amikért érdemes kitartani.”
— Grace klinika
Grace klinika 2/14
„Orvosként megtanuljuk, hogyan kell szkeptikusnak lenni, mert a betegeink folyamatosan hazudnak nekünk. A törvény így szól: Minden beteg hazug, amíg őszintesége be nem bizonyosodik. Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják. Állandóan. Születésünktől. Az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít. A hazug ember és a sánta kutya esete meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság, az igazság baromira fáj.
…
Mindegy mennyire próbáljuk tagadni, nem észre venni. A hazugságok végül szertefoszlanak. Akár tetszik, akár nem. De tudják mitől igaz az igazság, mert fáj. Ezért hazudunk.”
— Grace klinika
Grace klinika 2/15
„A sebészeti osztályon létezik egy vörös vonal, amely jól láthatóan elkülöníti egymástól azt a területet, amit mindenki szabadon használhat. Attól, amit csak néhány kiváltságos. És nem nézik jó szemmel, ha ezt a vonalat engedély nélkül átlépik. Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonság keresés, tisztán látás. Ha úgy döntesz, hogy átléped a vonalat, azt a saját felelősségedre teszed. De akkor mért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépjük.
…
Nem tehetünk róla, ha egy vonalat látunk át akarjuk lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorság próba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépted szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelünk.”
— Grace klinika
Grace klinika 2/16-17
„Meglátszik minden beteg szemében. Érezni a leheletét, a halál leheletét. Egyfajta hatodik érzékkel. Mikor a túlvilági lét közelít felénk, megérezzük, hogy jön. Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképpen megvalósítanál, mielőtt meghalsz?
…
A kórházakban úgy tartják, hogy tudjuk. Tudjuk, hogy mikor halunk meg. Néhány orvos szerint látszik a betegek tekintetében. Néhányan azt mondják érezni egy szagot, a halál szagát. Megint mások szerint létezik egyfajta hatodik érzék, mikor közeledik a túlvilági lét valahogy megérezzük. Akármi is az igazság hátborzongató, mert ha tényleg tudjuk, mihez kezdjünk vele. Egy percre próbálj meg nem halálra rémülni. Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a földön, hogyan töltenéd?
…
Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a Földön, hogy akarnád tölteni? „
— Grace klinika
Grace klinika 2/18
„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk. És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”
Grace klinika 2/19
„Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.
…
Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”
Grace klinika 2/20
„A betegek mindig megmondják nekünk, orvosoknak, hogy hogy végezzük a munkánkat. Csak varrja össze, tegyen rá tapaszt és aztán engedjen haza. Könnyű úgy gyors megoldást javasolni, hogy nem tudunk sokat a problémáról, ha nem tudjuk a mögöttes okokat vagy egyszerűen azt, hogy milyen mély is a seb valójában. Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy pontosan beazonosítjuk, honnan ered a gond, de az emberek ezt nem szeretik hallani. El kell felejtenünk a múltat, ami idejuttatott bennünket, elhesegetnünk az esetleges jövőbeni komplikációkat, és ambuláns gyógyírt kell találnunk.
…
Orvosként, barátként, emberilényként megteszünk minden tőlünk telhetőt. De mint tudjuk a világ tele van váratlan fordulatokkal és épp amikor átlátnánk a világot a talaj kicsúszik a lábunk alól és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar. De néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon és idővel meggyógyuljon.”
Született feleségek 1/1
„Olykor mindannyiunkat elfog a kétségbeesés, de ha képesek vagyunk leküzdeni, akkor jövünk rá, hogy mennyire erősek is vagyunk.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/2
„De az igazságot akarni még nem elég. Tudni kell azt is, hogy hol keressük. Az igazság pedig illékony. Tudja, hogy rejtőzzön el.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/2
„Ahogy visszatekintek a világra, amit hátrahagytam, minden olyan világossá válik. A felfedezésre váró szépségek, a napvilágra vágyó titkok. De az emberek ritkán állnak meg, hogy körbe nézzenek. Csak mennek tovább. Igazán kár, pedig annyi a látnivaló.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/3
„Igen, emlékszem a világra, minden apró részletére. De legfőképpen arra, hogy mennyire féltem. Micsoda pazarlás. Tudják, aki félelemben él, nem is él igazán. Bárcsak el tudnám ezt mondani azoknak, akiket hátrahagytam. De vajon használna nekik? Valószínűleg nem. Mostmár belátom mindig lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelmeikkel és lesznek olyanok, akik inkább megszöknek előle.”
— Született feleségek
Grace klinika 2/21
„Az egyetem udvarán van egy csodatévő szobor. A diákok hosszú évek óta megdörzsölik az orrát, hogy szerencsét hozzon. Az első éves szobatársam mindenkinél jobban hitt a szobor erejében, így aztán minden egyes vizsga előtt el kellett kísérnem, megdörzsölgetni az orrát. Talán jobban tette volna, ha inkább tanul. Ugyanis kibukott másodévben. De az biztos, hogy mindannyiunknak meg vannak a magunk babonái. Ha nem mágikus szobrokban hiszünk, akkor elkerüljük a járdarepedéseket vagy mindig a jobb cipőnket vesszük fel először, fán kopogunk, pókot látni reggel bajt jelent. A világért sem haragítanánk magunkra az Isteneket.
…
A babonák az olyan dolgok közötti űrt töltik be, amelyeket irányíthatunk és amelyeket nem. Itt egy penny felveszed és szerencse ma végig Veled lesz. Senki nem akarja elszalasztani a jó szerencséjét, de ha elmondjuk 33-szor az segít? Valaki tényleg odafigyel rá? De ha senki nem figyel, akkor meg minek csináljuk ezt a sok furcsaságot? Minek? Hiszünk a babonákban, mert azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nincs mindenre válasz. És tudjuk, hogy az élet rejtélyes dolgokat tartogat. Ne becsüld le a voodoo-t akárhonnan is jön.”
Született feleségek 1/5
„Az ember természeténél fogva örökösen óvakodik a betolakodóktól és bejutásukat igyekszik megakadályozni. De mindig lesznek olyanok, akik erővel furakodnak be az életünkbe, mint ahogy olyanok is, akiket mi magunk engedünk be. De aggodalomra leginkább azok adnak okot, akik odakintről figyelnek minket, akiket igazán sosem ismerünk meg.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/6
„Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivodik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. De felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerű. A gonosz mindig ott hagyja a nyomát.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/7
„Verseny. Különböző embereknek mást és mást jelent. Legyen az baráti versengés vagy élet-halál harc a végeredmény ugyanaz. Mindig lesznek győztesek és mindig lesznek vesztesek. A trükk persze az, hogy tudjuk melyik csatát vívjuk meg, ugyanis minden győzelemnek ára van.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/8
„Van egy széles körben olvasott könyv, amiben az áll, hogy mind bűnösök vagyunk. Na persze nem mindenki érez bűntudatot a kilengései miatt. Velük ellentétben vannak, akik többet vállalnak magukra, mint ami őket terheli. Mások a gyöngédség apró cselekedeteivel csitátjuk lelkiismeretfurdalásukat. Megint mások azzal, hogy azt mondogatják, hogy tettük jogos volt. Végül vannak, akik egyszerűen megesküsznek, hogy ezentúl jók lesznek és megbocsátásért könyörögnek. Imáik néha meghallgattatásra találnak.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/9
„Az ember bonyolult teremtmény. Egy részt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyionkban. Természetünk angylai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elűzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/10
„A bizalom törékeny kincs. Ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot kapunk általa. De ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk becsaphatnak. És idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/11
„Mindannyian keresünk valakit. Azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani. Vagy segítséget. Vagy biztonságot. És néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mind hármat nyújtani. Igen mindannyian keresünk valakit. És ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/12
„A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelemet ad életünknek, de a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami. Míg késő nem lesz.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/13
„Előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk. És megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat. És az évek múlásával ez a teher sokaknak már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni, jót tenni, nemcsak magunkkal, hanem azokkal is akiket szeretünk. Igen. Előbb vagy utóbb mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk. Senki sem tudja ezt olyan jól, mint a kamaszok.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/14
„Elme fel nem foghatja, hogy micsoda erő rejlik a szeretetben. Embert próbáló időkben tartja bennünk a lelket és kivételes önfeláldozásra késztet. Tisztességes férfiakat sarkal a legsötétebb bűnökre és hétköznapi asszonyokat ösztönöz rejtett titkok kifürkészésére. És jóval azután is, hogy elmentünk a szeretet megmarad az emlékeinkben égve. Mindnyájan vágyunk a szeretetre, de néhányunk miután rálelt azt kivánja bárcsak sose találta volna meg.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/15
„Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszzönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy … hogy Ő boldog. Hogy megváltozhatunk … vagy hogy Ő változtat a döntésén. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel. Vagy hogy képesek vagyunk Ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk sajátmagunknak, kétségbe esetten és elszántan reménykedve abban, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.”
— Született feleségek
Született feleségek 1/16
„Hááát igen, a botrányt mindenki szereti, legyen az akár kicsi, akár nagy. Hiszen mi lehetne élvezetesebb, mint a gazdagok és hatalmasok bukását nézni. Mi volna szórakoztatóbb, mint a képmutató bűnösök nyilvános megszégyenülését látni. Igen, a botrányt mindenki szereti, de ha legutóbbit valamiért mégse élveznéd … nos a következő sem várat már sokat magára.”
— Született feleségek
Gyilkos elmék 4/13
„Az emberi társadalom legfontosabb értékeit kétségkívül a család teremti és erősíti meg és tartja fent.”
— Winston Churchill