„Különös, hogy több időt töltünk azzal, hogy gratuláljunk azoknak, akiknek sikerült, mint azzal, hogy bátorítsuk azokat, akiknek nem.”
Neil deGrasse Tyson
„Különös, hogy több időt töltünk azzal, hogy gratuláljunk azoknak, akiknek sikerült, mint azzal, hogy bátorítsuk azokat, akiknek nem.”
Neil deGrasse Tyson
„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.
…
Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”
Grace klinika
„Túlságosan is könnyű megmaradni a saját álláspontunk és véleményünk fogságában, ugyanakkor szabadságra lelhetünk, ha hátrálunk egy lépést, és megpróbálunk a nagyobb összefüggésre is tekintettel lenni.”
Mungi Ngomane
„Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. Például hova kerülünk, ha meghalunk? Azt tudom, mi történik fiziológiai értelembe, de azontúl mi is történik? Mi történik? Ezt kérdezzük magunktól, mikor már nagy a baj. Ezekre a kérdésekre nincs válaszunk. Őrjítőek. Ezért szeretem a munkámat. Gyerekeket gyógyítok és segítek a világra. Nincsenek kétségek, sem kérdések csak válaszok. Nyílt, pontos, egyértelmű válaszok. És élet. Gyönyörű, új élet. Remény a jövőre. Istenem, de hiányzik!
…
Sosem foglalkoztatott a halál utáni élet. Sokkal jobban érdekelt ez az élet. Mihez kezdjek vele? Hogyan hagyhatok nyomot? Valami újat akartam. Nyomot akartam hagyni, hogy az életem, az agyam a létezésem jelentsen valamit. Az viszont, amire eddig még sohasem gondoltam, amivel egészen eddig a pillanatig sosem foglalkoztam. Hogy ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, hogy ahhoz hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.”
Grace klinika
„Elérkezett az idő, amikor több kockázat rejlett abban, ha megmaradok bimbónak, mint ha virágot bontok.”
Anaïs Nin
„Mindenkinek van rejtegetnivalója. A titkainkat nem fedhetjük csak úgy fel. Különben megbántanak és mi is megbántunk másokat. El kell döntenünk, mennyit adunk ki. És az igazságot nem árulhatjuk el.
…
Nagyon ijesztő teljesen felfedni magunkat. A félelem miatt visszatartjuk magunkat. Akkora baj ez? Talán. Valószínűleg. Akkor is. Néha nem árt óvatosnak lenni. Vigyázni magunkra. Nem biztonságos csak úgy kiönteni az összes titkunkat. Nem fedhetjük fel az összes kártyánkat. Nem tárhatjuk fel magunkat Istennek és mindenkinek. Ha egyszer kiderül az igazság, nekünk kell szembenéznünk vele.”
Grace klinika
„Az ember akkor fél, ha nincs békességben önmagával.”
Hermann Hesse
„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal. Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
…
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”
Grace klinika
„Néha csak annyit kell tenni, hogy perspektívát váltunk, és megláthatjuk a mások igazságát.”
Dan Brown
„Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.
…
Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk … már egy döntés.”
Grace klinika
„Az élet teljes egész, ezért a jót és a rosszat is el kell viselni.”
Winston Churchill
„Ha trauma ér minket, testünk riadóztatja a védelmi rendszerét. Az agy egy pillanat alatt üzenetet kap, hogy katasztrófa történt. A vér odaáramlik, ahol a legnagyobb a baj. Beáramlik az izmokba, a tüdőbe, a szívbe, az agyba. Az agy dönti el, mit tegyen a test. Nézzen szembe a veszéllyel vagy meneküljön. Az egyetlen cél, hogy a test minél kevésbé sérüljön. De ami történt, lehet hogy visszafordíthatatlan. Ezt úgy hívjuk: sokk.
…
Amikor a sokk elmúlik. Amikor a test elfogadja, hogy trauma érte, akkor már nem kell védekeznie. Egy rémes pillanat. Sebezhető. A sokk reakció megvédett minket és lehet, hogy meg is mentett.”
Grace klinika
„A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek.”
Einstein
„A memóriánk nem tökéletes. Nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordultunk. És végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
…
A memóriánk nem tökéletes. Nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk.És végül minden teljesen összemosodik. De mit jelent ez? Mi marad nekünk? Mi kísért minket? Mi bánt? Mi fáj? Mi inspirál? Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog, nincs kiszállás.”
Grace klinika
„Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.”
Chester Bennington
„Azt mondják az élet nem ad második esélyt. De mi igen. A sebészek igen. Ha eltörik egy csont, mi összerakjuk. Ha valaki vérzik, mi megállítjuk. Ha megáll a szíve, újraélesztjük. De amíg mi adunk második esélyt a betegeknek, a sebészeknek többnyire senki sem ad. Mert azok a hibák, amiket mi követünk el néha sajnos végzetesnek bizonyulnak.
…
Nem könnyű adni egy második esélyt. De még nehezebb kérni egyet. Egy esélyt, hogy újra megpróbáljuk, amikor már többet tudunk. Mert már tanultunk. És meg akarjuk próbálni újra, másképpen. Helyrehozhatunk mindent és kijavíthatjuk a hibáinkat. Egy esély, hogy előlről kezdjük. Tiszta lappal.”
Grace klinika
„Az álmokban az a szép és igazságos, hogy senki más nem álmodhatja őket, csak az, akinél letelepedtek.”
Linn Skaber
„A traumatológia szörnyű. Kaotikus. Egy vértócsává vált testet nézünk. Nehéz eldönteni, hogy hol kezdjük. Szerencse, hogy pár zseni kidolgozott egy protokollt, az LLK-t. Légút, Légzés, Keringés. Az LLK életmentő, így van időnk megoldani a többi bajt. Bár mindent megoldhatnánk intubálással.
…
Az LLK a tarumán jó módszer arra, hogy életeket mentsünk. De ez csak a kezdet. Ha a beteg légútja, légzése és keringése végre helyre állt, jöhet az igazi munka, a neheze. Nem tudjuk meddig tart megszüntetni a káoszt. Ha belekezdünk. Mert néha nem tudjuk, mi vár ránk. Nem tudjuk, milyen titkokat rejt az előttünk lévő test. És azt sem, hogy mikor letelik az idő van-e még mit megmenteni.”
Grace klinika
„Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképp akkor, amikor időszerűtlennek látszik.”
Albert Schweitzer
„Szüntelen vérzés. Acidozis. Kihűlés. Jól tudjuk, mit jelent ez a kombináció. Úgy hívjuk a halál háromszöge, ahonnan nincs visszaút. Ez az a pillanat, ahol átváltunk kármentésre. Megállunk. Hátralépünk. Hagyjuk a testet pihenni és átgondoljuk van-e megoldás a káoszra, ami odabent tombol.
…
Ha a káosz alább hagy, vissza kell mennünk újra körbe nézni és megkérdezni magunktól: össze lehet még rakni ezt a testet? Ha jól végeztük a munkánkat igen. Eláll a vérzés, begyógyul a seb és a test újraműködik. De bárhogy is próbálkozunk, be kell látnunk, hogy van, amit nem lehet helyrehozni.”
Grace klinika
„S bejártam így a multat
bejártam a jelent
s mit bölcseink tanultak
jól tudtam, mit jelent
de célt seholse leltem
és vágyam egyre rág:
mily végtelen a lelkem
s mily véges a világ!”
Babits Mihály
„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
…
Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”
Grace klinika
„Saját magunk megismerése a bölcsesség kezdete.”
Arisztotelész
„… A sebészek sebezhetetlenek. Nem szeretünk védtelenek lenni. Mert pontosan tudjuk, milyen mély lehet egy seb. De a sebezhetőség nem az erő ellentéte, hanem szükséges dolog. Rá kell vennünk magunkat hogy megnyíljunk. Hogy megmutassuk magunkat. Hogy mindent beleadjunk. És imádkozunk, hogy elég legyen. Különben nem érünk célba.”
Grace klinika
„A győzelemből nem tanulsz semmit, majd meglátod. Bezzeg a vereség sokkal bölcsebbé tehet. Nem utolsó sorban rájössz, mennyivel élvezetesebb nyerni.”
Bor, mámor, Provance
„Imádom a rejtvényeket kiskorom óta. A rekordom a pénteki new york times rejtvényénél 11 perc. 13 voltam. Próbálom megdönteni. Ez dicsekvésnek tűnt. Úgy értem, ha belekezdek egy rejtvénybe nem teszem le, amíg nincs kész. Szerintem a rejtvények miatt lettem orvos. Hiszen ez is egy nagy rejtvény. Összegyűjtünk minden adatot, felmérjük a bajt. Összpontosítunk. És végül megoldjuk. Az emberek keményebb diók. Nincs konkrét megfejtés. És nem is kapunk meg minden adatot.
…
A legtöbb rejtvénynél az utolsó információ a legfontosabb. Legyen az egy orvosi probléma. Vagy hogy kik vagyunk? Vagy hol a helyünk? Az utolsó információ a döntő. Ezért vagyunk olyan elégedettek, amikor megfejtettük a rejtvényt. Kivéve, ha mégsem az a jó megoldás. Ilyenkor azt kivánjuk bár bele se kezdtünk volna a rejtvényünkbe.”
Grace klinika
„A sport nem csak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze.”
Szent-Györgyi Albert
„Egy eszme nem okvetlenül igaz csak, mert valaki meghalt érte.”
Oscar Wilde
„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.
…
Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”
Grace klinika
„Senki sem fogja megvédeni azt, ami nem érdekli, és senkit sem fog érdekelni az, amiről soha semmi tapasztalatot nem szerzett.”
David Attenborough