Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 1/3

„Egy kórházban éljük az életünket. Heti 7 nap, napi 14 órában. Többet vagyunk együtt, mint külön. Idővel a benti dolgok belepik az otthonod. Először vezess mérleget. Másodszor bármit megtehetsz, hogy legyőzd az ellenfelet. Harmadszor soha ne barátkozz az ellenséggel. Negyedszer minden, a világon minden verseny.
…
Más módon is túlélhetjük a versenyt, csak erről soha senki nem beszél. Magunknak kell rájönnünk. Ötödször: nem a verseny a lényeg, de nem ám, nincsenek nyertesek és vesztesek. A győzelmeinket a megmentett életek száma mutatja. És néha napján, ha okosak vagyunk, a megmentett élet a sajátunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 1/1

„A játék. Azt mondják az ember vagy tud játszani vagy nem. Az Anyám az egyik legjobb játékos volt, vele ellentétben én, én … egy balfék vagyok.
…
Nem tudok egy okot sem mondani, hogy miért akarok sebész lenni, de ezret tudnék mondani, hogy miért kéne kiszállnom. Direkt megnehezítik a dolgot. Életek múlnak rajtunk. Eljön a pillanat, amikor az egész már rég nem játék és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de azaz igazság, hogy tetszik a csatamező.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/21

„Egy első éves sebész szakorvosnak apránként kell haladnia. Csak könnyű esetek, ahol biztos a siker. És tilos hülyét csinálni magunkból. Gyűjtögessük a könnyű sikereket. Minden kudarcot nem tudunk elkerülni, de törekednünk kell rá. Mert a rossz hírnév karriereket tehet tönkre.
…
A tetteink határoznak meg minket. De ez nem azt jelenti, hogy nem tehetjük jóvá azokat. Sosem késő változtatni. Nem muszáj elfogadnunk ahogy mások látnak minket. Sok munkával változtathatunk a megítélésünkön. De nem biztos, hogy sikerülni fog. Nem könnyű kijavítani a múlt hibáit, mert azok folyton kísértenek minket. De egy dolgot sosem teszünk. Nem állunk meg. Nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk tovább.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/20

„Az adrenalin a test válasza a stresszes helyzetekre. Egyike a számos biokémiai anyagnak, amit a test azért termel, hogy módosítsa a tudat állapotunkat. Az oxitocintól barátságosabbak leszünk. A dopamin élénkebbé tesz és erősíti a győzni akarást. A szerotonin hiánya depresszióhoz vezethet. A GABA egy aminosav és neurotranszmitter, csökkenti az idegességet. Az endorfin pedig fokozza a boldogságérzést. Pontosan úgy, mint amikor győzünk.
…
Egy sebész számára hasznos lehet a módosult tudatállapot, de csak ha természetes módon érik el. A kudarcok motiválnak minket. A jól végzett munka jutalma, ha megmentünk egy életet. És van, amikor módosul a tudatállapotunk, de egyáltalán nem az agyunk miatt. Az új lehetőségek még nagyobb távlatokat nyitnak. Egy új információ és egy új perspektíva képes módosítani a tudatunkat és már soha többé nem látjuk ugyanúgy a világot.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/18

„Az élet nem alkalmazkodik, olyan amilyen. Akár egy folyó. Megy amerre akar. Úszhatunk az árral szemben. Vagy meglovovagolhatjuk azt. Sebészként az a hivatásunk, hogy örökké küzdjünk a hullámokkal.
…
Minden nap, egész nap harcolunk az árral. Néha veszítünk. És néha nyerünk. Az ár néha éppen a legjobb helyre visz minket. Néha viszont odacsap egy sziklához.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/17

„24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Ennyi idő elég, hogy egy beteg meggyógyuljon vagy életveszélybe kerüljön. 1 nap alatt minden jóra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. Ezért figyelnek oda nagyon az orvosok minden betegükre. Ezért reagálunk minden mozdulatra, minden hangra, minden jelre és jelzésre. Mintha életbevágó lenne, mert néha az is.
…
24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Csak ennyi kell, hogy megússzuk. Hogy megváltozzunk. Egyetlen nap kihúzhat az önsajnálat mocsarából. És egyetlen nap olyan új esélyt kínálhat, amire nem is számítunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/22

„A koponya védi az agyat. A bordák pedig a szivet védik. Testünk megóvja legfontosabb szerveinket. Legalábbis meg kellene védenie.
…
A test alkalmazkodik. Megvédi magát. De nem állhat le teljesen. Hiszen akkor nem élnénk, igaz? Hagyjuk nyitva az ajtót, csak egy kicsit. Hátha megéri a kockázatot.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/20

„Turbolencia. Ez lehet csak néhány döccenés, de olyan borzalmas időjárás is, amely össze-visszadobálja a repülőgépet. A sebészetben komplikációnak hívjuk ezt. Probléma adódik. Egy kátyú az úton. Turbolencia. Már ismerik. Csatolják be öveiket.
…
A turbolenciában az a legkiszámíthatatlanabb, hogy mi lesz utána. Minden felborul és fejre tetejére áll. Ha dönthetünk úgy, hogy elkerüljük a balesetet, megtesszük? Biztosra megyünk? Vagy mégis felszállunk és kockáztatunk?”

— Grace klinika

Grace klinika 13/19

„A kíváncsiság veszélyes dolog. Az ókori görögök is rájöttek erre, mikor Pandora kinyitotta a szelencéjét és kiengedte a halált és a pestist. Miért kell tudnunk, hogy mi van az ajtó mögött? Még ha sejtjük is, hogy valami rossz dolog.
…
Képzeljük magunkat Pandora helyébe. Kapott egy ajándékot, egy szelencét. Tele olyan dolgokkal, amelyekről nem is tudott. Persze, hogy kinyitotta. Ki ne tenné.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/16

„Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Így hívjuk, ha a brilliáns agyunk egyszercsak leáll. Hiába készülünk fel rá, de ez az érzés hirtelen tör ránk. Váratlanul. Amikor megtörténik és leáll az agyunk. Ha kinyitjuk a szánkat, de nem jön ki hang. A jó hír az, … hogy megesik mindenkivel.
…
Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Nem véletlenül történik ez. Nem találunk szavakat, ha a tét óriási és sok a vesztenivalónk. Megijedünk, hogy túl sokat mondunk vagy rosszat. De valójában az egyetlen rossz, amit mondhatunk, ha nem mondunk semmit.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/14

„Nem járok találkozókra. Se gimisekre, se az egyetemiekre. Nincs kedvem felületes beszélgetésekhez egy csomó emberrel, akikre alig emlékszem. Ha valakire szükségem van, azzal tartom a kapcsolatot. Vagy csak nem tudom, hogy hogyan szabaduljak meg tőlük.
…
Nem járok találkozókra. De értem, hogy mások miért járnak. Mert újra azt érezhetik, amit már nagyon régen nem. Kényelmes, ismerős, olyan, mintha hazatérnénk. Látjuk, mi lett a többiekből. Megvalósították-e az álmaikat vagy már elvesztették minden reményüket. Vagy látjuk, hogy megtalálták, amit mindenki keres. Új álmokat és reményeket.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/11

„Vannak hőseink. Akikre felnézünk. A példaképeink. Akik segítenek jobbá válni, mert ők jobbak nálunk. Hibátlanok, ha messziről nézzük őket. Mert ha túl közelről nézzük, kiderül, hogy a hősök is átlagemberek. És az átlagemberek cserben hagynak.
…
A hősök nem különlegesek. Csak emberek, mint mi. Csak élni akarnak. Boldogok akarnak lenni. Jobban dolgozni. Jobban élni. Jobban lenni. A hősök nem jobbak, nem bátrabbak, mint mások. Végülis csak emberek. Megsérülnek, összetörnek, véreznek. De néha, időről-időre, amikor számít jót tesznek, ami mindent megváltoztat. A hős is csak ember és ez a lényeg. Ha ők képesek rá, akkor mi is. Úgyhogy nem állunk meg, nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk. És mindig megmentjük a világot.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/6

„Ismerik a történetet amikor egy gyerek beszorul egy autó alá és az anyja hirtelen szupererős lesz és felemeli a kocsit, hogy megmentse az életét. Mindig kíváncsi voltam, igaz-e? Mindig törödtem a sérültekkel és az elesetekkel. Beindulnának az ösztöneim? Tudnám, mit kell tennem? Felemelném a kocsit? A golyó elé ugranék? Képes lennék valakit eszméletlenre verni? Szeretném hinni, hogy igen.
…
Ha az, akit szeretünk veszélybe kerül; könnyű összeszedni minden erőnket, hogy megmentsük. De néha a veszély nem fizikai, néha mélyebbre nyúlik. Ekkor viszont az ösztönök nem segítenek. Sem a szuper erőnk. Sem az adrenalin. Nem tudjuk kiemelni őt az autóroncs alól. És ilyenkor csak ott ülünk és várunk és átkozzuk a sorsot.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/11

„Ha trauma történik, mindig ez a kérdés a legfontosabb. Hogy történhetett? Mi a sérülés mechanizmusa? Hogyan lássunk át a trauma okozta zűrzavaron, hogy meg tudjuk állapítani a valós károsodást? A trauma minden része újabb történetet mesél el. Meg kell vizsgálni az összes sérülést, hogy lássuk mi ment tönkre.
…
Sokat beszélünk a sérülések mechanizmusáról, hogy hol kezdődött. De az igazság az, hogy nem tudjuk. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni egy sérülést. A sérelmek felgyülemlenek hosszú idő alatt. Egyik ütés a másik után. Egyik sokk a másik után. Egyik fájdalmasabb, mint a másik. De még akkor sem, még ha tudjuk is hogy jutottunk idáig, akkor sem tudjuk mindig meggyógyítani. Nem lehet minden sebet meggyógyítani. De nem baj. El kell fogadnom, hogy nem baj. Azt szeretném hinni, hogyha valami javíthatatlannak látszik, még nem tört el végleg.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/8

„Azt mondják a tüzet tűzzel kell oltani. Ezt csinálják az orvosok. Vágunk, hogy ellássuk a sebeket. Fájdalmat okozva gyógyítunk. Tápláljuk az égést. De a tűzzel játszani veszélyes dolog.
…
Mikor meggyújtjuk a gyufát, azt hisszük, urai vagyunk a helyzetnek. Szeretjük azt hinni, hogy mindent mi irányítunk. De a tüzet nem könnyű kordában tartani. És amikor azt hisszük, hogy eloltottuk újra fellobban, levegőt kap, forróbb és fényesebb lesz, mint valaha.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/25

„Emlékszem a suliban valaki azt mondta én csonka családból jövök. Ezt mondták, ha valakinek elváltak a szülei. Bár a mi családunk egyáltalán nem a válástól lett csonka. Mikor ezt hallottam gyerekként, azt hittem a csonka családokban csonka emberek élnek. Butaság volt, hiszen csak egy gyerek voltam. De még ma is csodálkozom.
…
Házat bármiből lehet építeni, olyan erősre amilyenre akarjuk. De otthont? Egy otthon sokkal törékenyebb annál.  Egy otthon a bennelévő emberektől otthon. És az emberek összetörhetnek persze. De minden sebész tudja, a törés összeforrhat, a sérülés meggyógyulhat. Mert bármilyen sötét is van a nap, majd újra felkel.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/12

„Mindenkinek van rejtegetnivalója. A titkainkat nem fedhetjük csak úgy fel. Különben megbántanak és mi is megbántunk másokat. El kell döntenünk, mennyit adunk ki. És az igazságot nem árulhatjuk el.
…
Nagyon ijesztő teljesen felfedni magunkat. A félelem miatt visszatartjuk magunkat. Akkora baj ez? Talán. Valószínűleg. Akkor is. Néha nem árt óvatosnak lenni. Vigyázni magunkra. Nem biztonságos csak úgy kiönteni az összes titkunkat. Nem fedhetjük fel az összes kártyánkat. Nem tárhatjuk fel magunkat Istennek és mindenkinek. Ha egyszer kiderül az igazság, nekünk kell szembenéznünk vele.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/11

„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal.  Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
…
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/7

„Azt mondják az élet nem ad második esélyt. De mi igen. A sebészek igen. Ha eltörik egy csont, mi összerakjuk. Ha valaki vérzik, mi megállítjuk. Ha megáll a szíve, újraélesztjük. De amíg mi adunk második esélyt a betegeknek, a sebészeknek többnyire senki sem ad. Mert azok a hibák, amiket mi követünk el néha sajnos végzetesnek bizonyulnak.
…
Nem könnyű adni egy második esélyt. De még nehezebb kérni egyet. Egy esélyt, hogy újra megpróbáljuk, amikor már többet tudunk. Mert már tanultunk. És meg akarjuk próbálni újra, másképpen. Helyrehozhatunk mindent és kijavíthatjuk a hibáinkat. Egy esély, hogy előlről kezdjük. Tiszta lappal.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/4

„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
…
Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/19

„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/17

„Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni? Elég egy személy, egy beteg, egy pillanat, hogy az életünk örökre megváltozzon. Hogy megváltozzon a világnézetünk és gondolkodásunk. … Tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történik velünk? Így akarunk élni? … Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?
…
Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?”

— Grace klinika