Kategória

Grace klinika

301 idézet erről a falról

Grace klinike 14/16

„Az első sebészek élve boncolók voltak. Ha felnyitottak egy testet, eszük ágában sem volt bezárni. Csak látni akarták, mi van odabent. A lehetőségek korlátlanok voltak. Az esély a gyógyulásra, a sebek begyógyítása, a harc az idővel.
…
Ha a legnagyobb félelmünk valóra válik, ha minden, amiben bíztunk semmivé foszlik, valami hajt minket, hogy leszámoljunk a múlttal vagy hogy megtaláljuk a jövőt. Amikor csakis a jelenre kell odafigyelnünk és a korlátlan lehetőségekre.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/14

„Egy sebésznek minden nap meccsnap. Tanultunk, gyakoroltunk, ismerjük a szabályokat.
…
A tudománnyel ellentétben az életben nem minden szabály egyértelmű. Vannak íratlan szabályok. És vannak szabadon értelmezhetők. És amikor már azt hisszük, értünk minden szabályt, történik valami. Ami mindent megváltoztat.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/13

„A világ leghosszabb műtétje négy napig tartott. Több sebész csapat váltotta egymást. Előfordult, hogy egy orvos 18 órán át fogta a szikét. Próbáltak már valamit 18 órán át fogni a kezükben. Képzeljék el milyen lehet, ha egy ember élete a tét.
…
Ha valamit túl sokáig fogunk, az izmaink hozzászoknak az adott pozicióhoz. Ez igaz a kézre, a szívre és az agyra is. Az, hogy tudjuk, hogy fájni fog, segít, hogy kitartsunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/12

„Ismerjük a mondást. A zseni 1% ihlet és 99% verejték. Thomas Edison könnyen beszél. Neki annyi jó ötlete volt.
…
Az ihlet nem egy misztikus megfoghatatlan valami. Az ihlet csak a mag, amiből kinő a vizió. A vizióból pedig a cél. És talán a célból lesz a győzelem. Azt mondtam talán.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/9

„Egy műtőben megesik, hogy minden rosszra fordul. Hiába a tapasztalat, a felkészültség, a társak segítsége. Erre nem lehet felkészülni. Nem szabad megállni vagy a beteg meghal. Csakhogy ilyenkor az ösztöneink azt súgják, állj meg.
…
De mit tegyünk, ha az ösztönünk azt súgja, hogy állj. Ha nem tudjuk a jó választ. Ilyenkor érdemes bízni az ösztöneinkben és megállni. Mert a pillanat hevében hozott döntések, mindent tönkretehetnek.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/8

„Vannak dolgok, amikre nem készülhetünk fel. Bármilyen alaposak is vagyunk. Egy meglepetés mindent megváltoztathat. A sebészetben ez a komplikáció. Az életben a katasztrófa.
…
Mi sebészek úgy hívjuk, hogy komplikáció. Bökkenő. Hiba. Extrém dolgokra késztet minket. Gyorsan kell reagálnunk, hogy sikerüljön. Mert a semmiből jött. És mindent megváltoztathat.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/7

„A sebész olyan tudós, akinek azt tanítják, hogy csakis azt higgye el, amit lát. De ezt nem mindig tartjuk be.
…
Akár sebész valaki, akár nem mindannyian el kell fogadjuk az élet nagy rejtélyeit. El kell fogadnunk, hogy igenis léteznek csodák. És hogy a múlt, az emlékezet és a múlt lidércei épp olyan valódiak, mint bármi más a világon.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/6

„Szuperhősök. Katonák. Mentősök. A bátorság szó hallatán ők jutnak eszünkbe. De a sebészekre is gondolhatnánk. A sebészeken nincs köpeny vagy páncél. Nincs fegyverünk sem. És senki nem ünnepel minket. Pedig mi is megmentjük az embereket. És kés is van a kezünkben. És lehet, hogy végzünk valakivel.
…
Nemcsak az a bátor, aki berohan a tűzbe. Az is, aki szembenéz a mútjával. És a legnehezebb szembenézni a múltunkkal.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/5

„Egy sebész figyel a ciklusokra. A szívverésre. A sejtregenerálódásra. A napi ritmusra. Ha a ciklus megtörik, tudjuk, hogy baj van. Helyre kell állítanunk, hogy minden működhessen tovább. De egy törés hasznos is lehet, figyelmeztethet.
…
Ha egy ciklus az életünk részévé válik, ijesztő dolog megtörni azt. Még akkor is, ha fájdalmat okoz. De néha, ha mégis megtörjük. Valami jobbra lelünk. Valami váratlanra. Amiről eddig álmodni sem mertünk. Szabadságra. És békére.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/4

„Az emberi agyban százmilliárd idegsejt van, melyek számtalan módon kapcsolódnak. Miattuk tudunk számolni. Beugrik, hol a kulcs és milyen volt apa hangja. Ezek folyton dolgoznak. De ha az agyunk elromlik, nem könnyű megjavítani és akkor nem szabad hibázni. Akit bevisznek a műtőbe, az fél, hogy többé nem ébred fel. De egy agyműtétnél attól félünk, hogy felébredünk. De nem fogunk tudni róla.
…
A gubancokkal az a baj, hogy mire kibogozzuk őket, már késő. Ezért vigyáznunk kell a kapcsolatainkra. Idő kell, törödés és figyelem. Figyelnünk kell rájuk és nyitottnak kell lennünk. Amit csak lehet, mindent összekötünk a lehető legóvatosabban. Aztán már csak imádkoznunk kell. Hogy ne legyen semmi baj.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/2

„Van egy mondás, amit gyakran idéznek kórházakban. Így hangzik: A fájdalom elkerülhetetlen, de szenvedni nem muszáj. De aki ezt kitalálta, annak sosem volt nagy műtéte. Vagy nem fizikai fájdalomra gondolt, hanem a másik fajtára, ami rosszabb. Talán arra a szörnyű égő, sajgó fájdalomra gondolt, ami akkor tör ránk, ha kudarcot vallunk. Szenvedni nem muszáj. Aki ezt mondta, azt sem tudta, mit beszél.
…
Sebészként megszüntetjük a fájdalmat. Emberként pedig próbáljuk elkerülni azt. Ha már fájnia kell, megpróbáljuk megérteni. Ostoba idézetekkel, amik talán segítenek. Minthogy szenvedni nem muszáj. Vagy az idő mindent megold. Vagy az én kedvencem: a fájdalomnak célja van. Bárcsak igaz lenne.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/1

„Az orvosokkal megesik, hogy rontaniuk kell a beteg állapotán, hogy meggyógyíthassák. Ha egy csont rosszul forr össze, eltörjük. Ha egy var túl vastag, le kell tépnünk, hogy új seb képződjön. Rosszabb lesz, hogy jobb legyen.
…
Azért megyünk orvosira, hogy megtanuljuk helyrehozni a dolgokat. Megtanuljuk, hogy olykor rontanunk kell a helyzeten, mielőtt javíthatnánk rajta. Ez kockázatos és ijesztő a sebész és a beteg számára is, de általában megéri. A beteg kap egy második esélyt, mi pedig örülünk, hogy mi adjuk meg neki. Mindenki nyer, ha sikerül.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/24

„Ha kénytelenek vagyunk megpróbálni a lehetetlent, a testünkben egy robbanás történik. A hormonjaink működésbe lépnek. Erősebbek leszünk. És gyorsabbak is. A biológia legyőzi a félelmet. És így lesz a lehetetlen lehetséges.
…
Egy nap se gondoljuk, hogy ma felrobban a világunk. Minden megváltozik. Senki nem gondolja, de néha megtörténik. Néha felébredünk. Szembenézünk a félelmeinkkel. Kézenfogjuk őket. És ott állunk, várunk, remélünk, készen bármire.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/15

„Van egy régi történet egy apáról és két fiáról. Amikor kitört a polgárháború, az apa az egyik fiát az északi seregbe küldte, a másikat a délibe. Úgy gondolta, ha külön oldalon harcolnak, nagyobb az esélye, hogy az egyikük túlélheti. Egy otthon vívott háborúnak az áldozatai a szomszédok, a barátok, a család. Mi pedig egyedül maradunk.
…
A háború kegyetlen. Mindenkinek védekezni kell és támadnia. Sérülést okozunk. Megsérülünk. Harcolunk. Harcolunk. És harcolunk. De meddig? De mi ellen harculunk? És miért harcolunk? Mikor kell már abbahagyni az egész hülyeséget? És simán feladni?”

— Grace klinika

Grace klinika 13/10

„Az orvosok régen házhoz is mentek. Ha valaki levágta az ujját, vagy elkapta a kolerát, úgy rendlhetett orvost, ahogy manapság pizzát. A közösség megbecsült tagja: szolgálatára, otthonában személyesen.
…
Nem véletlen, hogy az orvosok szeretnek személyesen találkozni a beteggel. Az emberi közelség, az érintés, a szoros kapcsolat. Azért fogjuk meg a másik kezét, hogy érezze vele vagyunk. Ott vagyunk egymásnak, mert ha nem így lenne … nagyon-nagyon egyedül lennénk.”

— Grace klinika

Grace klinika 13/8

„Volt egy olasz család, amely sosem aludt. Egy genetikai betegség miatt maradtak ébren. Hónapokig. Aztán a testük egyszerűen leállt. Bár sok éve kutatják, a tudosok még mindig nem tudják, miért alszunk. Csak tudjuk, hogy aludnunk kell. Mert ha nem alszunk, rossz döntéseket hozunk. Kimondjuk, amit nem kéne. És néha azt is látjuk, ami nincs ott.
…
A fáradtságunk elér egy szintet. Egy szintet, ahol már semmi nem számít. A testünk fáj, az agyunk eltompul, mintha egy alagutban lennénk és csak alvásra vágyunk. De hogyan bírjuk mégis? Hogy hogy nem ülünk le és adjuk fel? Ez néha könnyű. Néha fejben egy játékot játszunk. Kitalálunk valakit. Egy jó embert. Vagy bármit, hogy tovább bírjuk.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/24

„Azt mondják a szeretet határtalan. Én nem így gondolom. Láttam már a határait és feszegettem is őket. A szeretetnek van határa. Láttam hol húzódik.
…
A szeretetnek vannak határai, mind tudjuk. Hol lebontjuk őket, hol felépítjük, hogy aztán megint lebontsuk. Vajon muszáj így lennie? Okulhatunk? Lehetünk bátrak? Remélhetünk? Talán más nem is kell csak egy kis bátorság, egy kis remény, egy kis hit. Talán feltűnhetnek a határok, ha nem veszünk tudomást róluk. Talán a szeretet lehet határtalan, ha eléggé bátrak vagyunk úgy dönteni, hogy a szeretet igenis végtelen. Talán mindenki számára létezik boldogság. Vagy talán … várjunk egy percet … ezt még átgondolom.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/23

„A fertőzés általában alattomosan támad. A beteg már jól van. Azt hiszi elmúlt a fertőzés. De aztán az visszatér a semmiből. A test még gyenge, alig gyógyult meg. Bumm! Visszatért a betegség. Ha elterjed a fertőzés. Ha már bekerült a véráramba. Hááát akkor nagyon oda kell figyelni, mert az ilyen fajta fertőzés, halálos is lehet.
…
Van az a dolog, az a szörnyű dolog, amiről azt hittük már vége és ha még sincs? Van az a dolog, amiről azt hittük, már értjük. És ha mégse? Honnan tudni, hogy valaminek vége? Mikor lehet biztonságosan tovább lépni? Talán soha. Talán fejest kell ugrani a vízbe, csak kipróbálni, milyen érzés. És ha jó érzés, ha igazán nagyon jó érzés, akkor … a fenébe, hadd szóljon!”

— Grace klinika

Grace klinika 12/21

„Néha egyszerűen nem megy egyedül. Szükségünk van valakire. Egy sebésznek van asszisztense, kollégái. Nem akarunk kellemetlen meglepetéseket.
…
Ha egy csapat tagjai vagyunk, a lényeg a győzelem. Jónak kell lenni. Mindig muszáj győzni. Minden áron. Még ha nem is kedveljük a csapattársainkat. Meg kell tanulnunk passzolni nekik. Állást kell foglalnunk. Vagy így vagy úgy. De ha mindent beleadunk, keményen küzdünk a csapatért, a győzelem sokkal édesebb.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/20

„A sebészeket gyakran sebességük és hatékonyságuk alapján ítélik meg. De ez nem azt jelenti, hogy a gyors mindig jó is. Kapkodunk. Lehet, hogy rossz lesz a diagnózis. Nem mindig van időnk gondolkodni, mielőtt cselekszünk. És ilyenkor kerülünk bajba.
…
Ha eldördül az első lövés, minden eldől. Onnantól kezdve már nincs visszaút. A kérdés csak az, vajon visszalövünk-e? És kitör-e a háború?”

— Grace klinika

Grace klinika 12/19

„Van egy sebész mondás: minden vérzés eláll egyszer. Ez a mi verziónk arra, hogy egyszer minden véget ér. Egyetlen válsághelyzet sem tart örökké. Akár megmentjük a beteget, akár nem. Tehát akár így, akár úgy a vérzés eláll. Ez kétség kívül igaz, de ettől még nem túl megnyugtató.
…
Minden vérzés eláll egyszer. Valamikor nagy árat fizetünk érte. Elveszítünk egy kart, egy belső szervet. De együtt élünk a veszteséggel, mert az a legfontosabb, hogy mindenáron életben maradjunk. És néha, ha csoda történik, így lesz, a vérzés eláll. De néha, akárhogy is próbálkozunk, sajnos nem elég.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/15

„A sebekre gézt teszünk, majd leragasztjuk őket. Ezzel megelőzzük az elfertőződést és hogy a beteg tovább szenvedjen. A neheze akkor jön, amikor le kell tépni a kötést, mert az gyakran pokolian fáj.
…
Fájdalmas letépni a kötést, nem akarjuk látni, mi van alatta. De talán Nem a fájdalomtól való félelem tart vissza. Talán valójában attól félünk, hogy a kötés alatt még nyílt a seb. Vagy attól, hogy már begyógyult.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/13

„Az egyetemen ismertem valakit aki hétvégenként bűvész volt gyerekek szülinapi zsúrjain. Ez elég furcsa érzés. Ha ketté akarunk vágni valakit, azt gyakorolnunk kell. Ha színpadra lépünk és mindenki minket néz, nem akarjuk, hogy a közönség lássa, izzadunk. A cél, hogy csak a varázslatot lássák.
…
Nem véletlenül nem akarunk mindent elmondani. Közönség előtt még a legkisebb dolgokat is hatalmasnak érezzük. A nagy pillanatokat pedig egészen világrengetőnek. A lényeg, hogy a feszültség miatt ne szalasszuk el a lehetőségeket. Csak álljunk ki pörén és félve. És képzeljük azt, nem lát senki.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/12

„Ha egy nap senki nem hal meg, az jó nap. … Ha egy napon felébredünk és a testünk még mozog, az egy jó nap. Kezdhetjük előlről. Elfelejthetjük a múlt hibáit. Jöhet az új kezdet. Éljünk úgy minden nap, mintha az utolsó lenne. Az összes rossz szöveg, amit a párnákra írnak mind igaz. Élünk. Örüljünk neki. Mert nem mindenki él.
…
Előlről kezdhetjük, minden nap. Kapunk második esélyt. Hogy azok legyünk, akik szeretnénk. Hátrahagyhatjuk a múltat. Vagy tanulhatunk belőle és megbecsülhetjük. Mi dönthetünk. Sosem késő változtatni.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/9

„Egy csoportban 57%-kal valószínűbb, hogy férfi válaszol, mint nő. Ha mégis nő szólal meg, a statisztikák alapján a férfiak jó eséllyel vagy félbeszakítják vagy túl harsogják. Nem azért, mert bunkók. Ez tudomány. Tudományosan bizonyított, hogy a női hangot a férfi agy sokkal nehezebben érzékeli. Mit jelent ez? Azt, hogy ebben a világban a férfiak nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak és ha nem vagy kész a harcra a csend megöl.
…
Ne hagyd, hogy a félelem elnémítson. Van hangod! Hát használd! Szólalj meg! Emeld a kezed. Kiáltsd a választ. Hallasd a hangod, bármibe kerül. Csak találd meg a hangod. Amikor megvan, töltsd ki az átkozott csendet.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/6

„A családja szerint ez a beteg nem dohányzott. Valójában 20 évig napi 2 csomaggal is elszívott a kocsijában, amíg a felesége és a gyerekei aludtak. Néha pont az a probléma, amit a beteg szégyell, amit el akar titkolni. De a sebész elől nem tudja, mert a test nem hazudik. Mindenki láthatja az igazságot és közben egyetlen szó sem hangzik el.
…
Azt mondják, minden emberi viselkedést a szégyenérzet irányít. A lényeg, hogy kinek hisszük magunkat. Elvenni azonban nem lehet. És a test nem hazudik. Az egész világ láthatja a igazságot. A szégyenünk megfojt, megöl. Belülről rohaszt minket szét, ha hagyjuk neki. Ne engedjék, hogy így legyen.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/4

„Talán meglepő, de a sebészek nem igazán szeretik a boncolást. Mi összerakjuk a testet. A szövet a kezünk alatt legyen meleg és élő. Általában egy sebész akkor lát halott szövetet, ha valami nagyon nagy baj van.
…
Bizonyos dolgokat nem lehet elkerülni az életben. Akármennyire kényelmetlen is néha megéri kilépni a komfort zónából. Még ha hányingerünk is lesz a gondolattól. Akkor is ha legszívesebben sikítva elmenekülnénk. Na erre mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. De néha fogalmunk sincs mi a fenéről beszélnek.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/3

„A test tele van lehetőségekkel. Valahányszor felvágunk egyet döntéseket kell hoznunk. Néha azonban mások döntenek. De a legtöbb esetben a sebészet rizikós egy társasjáték.
…
Ha nehéz döntést kell hoznod, az már rajtad múlik, mivel tudsz együtt élni, mit tudsz elfelejteni. Helyes vagy helytelen? Döntened kell. Mi az amiért érdemes küzdeni. Nekünk kell döntenünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/1

„Talán azt gondolhatják, már jártak itt. Mert ez ismerős, ilyet már láttak. talán azt kérdezik, miért vagyunk itt? De ígérem hamarosan meglátják, hogy minden megváltozott.
…
Álljanak meg és nézzék meg közelebbről aki ott van maguk előtt. Nincs benne semmi különös, csak egy test. Akkor miért vagyunk itt? Mi olyan különleges? Mi változott? A válaszom mi. Mi vagyunk az, ami változott.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/22

„Ő volt életem szerelme. Tényleg. Még egy férfit nem fogok ennyire szeretni. Tudom, hogy nem. Hogy lehetne? De elment. Ez a helyzet igaz? Elment és itt hagyott. Itt hagyott. … Minden másmilyennek látszik most. Minden annyira más. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom mit kellene tennem, de mégsem tudom. Nem tudom. Nem tudom. … Elvesztettem. Minden megváltozott. És most azt hiszem nehéz elfogadni. Elment. Tényleg elment. És többé nem jön vissza.”

— Grace klinika