Kategória

Grace klinika

301 idézet erről a falról

Grace klinika 8/3

„Dolgozol. Tanulsz. Készülsz. Hosszú évekig, egyetlen napért. A napért, amikor belevágsz. Azon a napon mindenre készen kell állnod. De egy dologra nem készülhetsz fel soha. A lemondásod napjára.
…
Néha egy perc alatt történik. Felállunk. Vezérek leszünk. Látjuk az utat. Látjuk az utat és elindulunk. Akkor is ha gőzünk sincs, hová vezet.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/23

„Mindig azt mondtam, egyedül jobb nekem. Ott lenne a munkám, a barátaim. De hogy valaki folyton velem legyen? Több baj jár vele, mint haszon. De úgy látszik túl léptem ezen.
…
Okkal mondtam, hogy egyedül jobb nekem. Nem azért, mert azt hittem, hogy boldog leszek. Hanem, mert azt hittem, ha szeretek valakit, de mégis véget ér, azt nem élem túl. Egyedül sokkal könnyebb. Mert mi van, ha rájössz, hogy szerelmet akarsz, de nem kapod meg. Élvezed? És építessz rá? Mi van ha e köré építed az életed? És aztán szétesik. Túl lehet élni azt a fájdalmat. A szerelmet elveszteni olyan mint egy szervkárosodás. Mint a halál. A különbség az, hogy a halál véget ér, de ez örökké is eltarthat.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/21

„Bacik. Kórok. Mérgek. A testünk folyton veszélyekbe ütközik. Csak a felszín alatt. Rejtve. Akár észre veszed, akár nem a tested folyamatosan védi magát. Minden egyes pillantással elsöprünk több ezer kéretlen mikrobát. Ha túl sok hivatlan pollent lélegzünk be, tüsszentünk. A testünk tudja, hogy ha olyasmibe ütközik, ami nem oda való. A test kinyomozza a betolakodót, kiereszti a fehérvérsejteket és támad.
…
Pont, amikor kidolgozunk egy tervet, az univerzum csavart labdát dob. És rögtönöznünk kell. A boldogság váratlanunk talál ránk. Újra rálelünk arra, ami a legtöbbet jelenti nekünk. Az univerzum elég vicces. Néha sikerül elérnie, hogy ott kössünk ki, ahová tartozunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/15

„Mit lehet véghez vinni egy óra alatt? Egy teendőt maximum. Dugóban ülni. Olajat cseréltetni. Ha belegondolunk, egy óra nem is sok idő. 60 perc. 3600 másodperc. Nem több. De a gyógyításban egy óra gyakran mindent jelent. Nevezzük értékes időnek. Az idő azon kis szakasza, ami alatt eldöl, hogy egy beteg életben marad vagy meghal.
…
Egy óra. Egyetlen óra. Mindent megváltoztathat. Örökre. Egy óra alatt megmenthetik az életed. Egy óra alatt meggondolhatod magad. Néha egy óra önmagunknak adott ajándék. Van, akinek ez az óra semmit sem jelent. Másoknak ez az óra minden a világon. De végül ez csak egy óra. Egy a sokból. Lesz még több is. 60 perc. 3600 másodperc. Ennyi. És aztán kezdődik előlről. És ki tudja mit tartogat a következő óra.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/14

„Az orvos egyik legnehezebb feladata a rangsorolás. Azt tanuljuk, hogyan mentsünk életet áldozat hozatal nélkül. De ha az élet megmentéséért nagy áldozatot kell hoznunk, habozás nélkül megtesszük. Ezt nem könnyű megtanulni és a végére mindig egy kérdés marad. Mik az esélyek? Mit nyerünk vagy vesztünk? És a végén szerencsejátékosok leszünk és igyekszünk nem elherdálni a farmot.
…
Műteni kockázatos. De nem számít mekkora a kockázat. Előbb vagy utóbb az ösztöneinkre kell hagyatkoznunk. És lehet, hogy így odajutunk, ahol mindig is lenni szerettünk volna.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/10

„A műtét utáni első 24 óra kritikus. Minden lélegzetet, minden vizeletet gondosan lejegyeznek és elemeznek. Ünnepelnek vagy gyászolnak. De mi van a következő 24 órával? De mi van, ha ez egy napból kettő lesz és a hetekből hónapok. Mi van ha már elmúlt a közvetlen veszély. Ha a gépeket kikapcsolták és eltűntek az orvosok és nővérek. A műtéttel megmentenek, de utána, a műtét után jön csak a gyógyulás. De mi van, ha nem?
…
Minden műtét célja a teljes gyógyulás. Hogy jobbak legyünk, mint előtte voltunk. Egyesek gyorsan gyógyulnak és azonnal megkönnyebbülnek. Mások fokozatosan épülnek fel és csak hónapok, évek múltán eszmélnek rá, hogy már jól vannak. Egy műtét után a legnehezebb a türelem. De ha túléljük az első pár hetet és hónapot, ha még hiszünk a gyógyulásban, akkor visszakaphatjuk az életünket. De ott van az a ha.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/7

„Kérdés: Előfordult már, hogy egy vadidegen levette Önök előtt a ruháját, rámutatott egy nagy lila pacára a hátán és azt kérdezte: Mi a fene ez? Egy normális ember esetében a válasz remélhetőleg soha. De egy orvos esetében a válasz nagy valószínűséggel öt perccel ezelőtt. Egy orvostól elvárják, hogy mindenre tudja a választ. És őszintén, mi is szeretjük azt hinni, hogy mindenre van válaszunk. Az orvosok alapvetően mindentudók, de aztán jön valami és kiderül, hogy mégsem.
…
Válaszokat keresünk. A gyógyításban. Az életben. Mindenben. Néha a keresett válasz a felszín alatt bújik meg. Máskor meg olyan válaszokra lelünk, amikre látszólag fel sem tettük a kérdést. Olykor a válaszok teljesen váratlanul jönnek. És néha, bár megleljük a keresett választ, továbbra is temérdek kérdés zúdul a nyakunkba.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/5

„Egy orvos nagyon sokáig tanul. Néznek minket, ahogy békákon gyakorlunk. Disznókon, halottakon, aztán élő embereken. Állandóan ismételnünk kell. Nevelnek minket, mint a gyerekeket, de végül felveszik a fémbetétes bakancsot és kirúgnak minket a fészekből.
…
Fel akarunk nőni. Kétségbeesetten akarjuk. Minden lehetőséget megragadunk. Annyira ki akarunk törni a fészekből, hogy arra nem is gondolunk, hideg lesz odakint. Borzasztó hideg. Mert miközben felnövünk olykor hátrahagyunk embereket. És mire a saját lábunkon állunk, egymagunk maradunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/3

„A legtöbb sebész különc kisgyerek volt. Míg más kisgyerekek kint játszottak, mi begubóztunk a szobánkba. Bemagoltuk a preiódusosrendszert. Órákon át kis mikroszkópok fölött görnyedtünk. Vagy békát boncoltunk. … Képzelhetik micsoda megkönnyebbülés volt, amikor felnőttünk és rájöttünk, hogy vannak még olyanak, akik éppenolyan különcök, mint mi. Mikroszkópokkal, döglött békákkal és a késztetéssel, hogy embereket szedjenek szét.
…
Senki nem akar különc lenni. A legtöbben észre sem veszik, hogy azok, míg túl késő nem lesz megváltozni. De nem számít mekkora különc leszel, a végén akkor is lesz valaki, aki vár rád, hacsak nem lépett még tovább. Mert ha szerelemről van szó, még a különcök sem várnak örökké.”

— Grace klinika

Grace klinika 7/2

„Úgy tartják a villám nem csap kétszer ugyanoda. De ez csak mítosz. Nem esik meg gyakran, mert a villám általában elsőre betalál. Ha 30000 ampernyi áram csap beléd, azt megérzed. Elfelejted tőle ki is vagy. A villám megégethet. Megvakíthat. Leállhat a szíved. És komoly belső sérüléseket okozhat. De ahhoz képest, hogy egy ezred másodperc alatt történik, mindent megváltoztathat.
…
A villám nem gyakran csap be kétszer. Ilyen csak egyszer van egy életben. Mégha úgyis érezzük, hogy a sokk újra és újra utol is ér. A végén elmúlik a fájdalom és elcsitul a sokk hatás. És egyszer gyógyulni kezdessz. Felépülsz valamiből, amit nem láttál előre. De néha a szerencse Neked kedvez. Ha jó helyen vagy jó időben, bármilyen csapás érhet, akkor is van esélyed a túlélésre”

— Grace klinika

Grace klinika 7/1

„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.
…
Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 6/24

„Az emberi élet döntések sorozata. Igen vagy nem? Bent vagy kint? Fent vagy lent? És ott vannak a lényeges döntések is. Szeretsz vagy gyűlölsz? Hős leszel vagy gyáva? Küzdesz vagy feladod? Élsz vagy meghalsz? … Élsz vagy meghalsz? Ez a legfontosabb döntés. És nem mindig Te döntesz róla.
…
Igen vagy nem? Kint vagy bent? Fent vagy lent? Élsz vagy meghalsz? Hős vagy vagy gyáva? Küzdesz vagy feladod? Elmondom még egyszer, hogy meghallják. Az emberi élet döntések sorából áll. Élsz vagy meghalsz? Ez a legfontosabb döntés. De nem mindig mi döntünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/21

„A bőrünk testünk legnagyobb szerve. Megvéd minket. Összetart. Szó szerint elárulja mit érzünk. A bőr lehet puha és sérülékeny. Nagyon érzékeny. Roppant törékeny. A bőr egy sebésznek nem számít. Könnyedén belevágunk, mögé nézünk. Az alatta lévő titkok érdekelnek. Finomság, érzékenység kell hozzá.
…
Mindegy milyen vastag bőrűek próbálunk lenni. Milliónyi érző idegvégződés van ott. Teljesen szabadon. És túl sok mindent éreznek. Megpróbáljuk megvédeni magunkat a fájdalomtól. De ez nem mindig sikerül. Néha csak egyetlen dolog marad. Hogy érzünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/19

„A pszichológusok szerint életünk minden aspektusa, minden gondolatmenetünk és viselkedésmintánk a szüleinkhez fűződő kapcsolatunk következményei. Hogy voltaképp minden kapcsolatunk csak egy újabb verziója annak a legelső kapcsolatunknak. És csak mi próbáljuk újra és újra helyrehozni.
…
Ez a legfontosabb munka a világon. Lehet, hogy engedély kéne a gyakorlásához, de a legtöbben az írásbelin se mennénk át. Van, akinek megy ez. Erre születtek. Mások másban jók. De a jó hír az, hogy természetszerűleg nem kell egyedül csinálni. Egész életedben agyalhatsz, de csak akkor tudod meg, hogy milyen szülő lennél, ha nem beszélsz róla, hanem csinálod.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/14

„A sebészszike sterilizált, karbonizált, rozsdamentes acélból készül. Ez hatalmas előrelépés volt az első szikéhez képest, ami inkább csak egy éles bot volt. Az orvostudomány folyamatosan fejlődik és ezzel a sebészeknek is lépést kell tartaniuk. Nagy a nyomás, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz. Ez fájdalmas tud lenni. De enélkül csak visszafelé haladnánk és nem előre.
…
Folyamatosan fejlődnünk kell minden percben, mert a világ egy perc alatt megváltozhat. És nincs idő visszanézni. Néha a változás kényszerből fakad. Néha véletlenül következik be. És ezt kiaknázzuk. Mindig új módon kell összerántanunk magunkat. Változunk. Alkalmazkodunk. Új ént teremtünk magunknak. Csak meg kell győződnünk arról, hogy az új az előző fejlettebb változata.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/12

„A sebészet első szabálya. hogy kerüld a veszély forrásokat. Legyen tiszta a kezed. Apró a metszésed. És a seb védett. A kettes szabály pedig, hogy ha az egyes nem működik, próbálkozz mással. Mert nem lehet mindig mindent elkerülni. Néha a sérülés akkora, hogy vágni kell. Még pedig nagyot.
…
A műtőben a gyógyítás egy vágással indul. Egy metszéssel. A hús szakadásával. Sebet ejtünk az ép húson, hogy feltárjuk a betegséget. Kegyetlen érzés. És ellentmond a józan észnek. De működik. Ha vállaljuk a feltárást, a gyógyulás kedvéért. És ha vége, ha a metszést bezárták, várunk. Csak vársz. És reméled, hogy a beteg meggyógyul. Hogy nem rontottál tovább a dolgokon.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/10

„A legjobb ajándékomat karácsonyra kaptam 10 évesen. Életem első varrókészlete. Addig használtam, amíg vérezett az ujjam, aztán pedig megpróbáltam összevarrni. És ez indított el a sebészet útján. A lényeg az, hogy a legjobb ajándékok néha meglepő csomagolásban érkeznek.
…
Minden nap az életet adhatjuk ajándékba. Lehet, hogy fájdalmas, lehet, hogy rémisztő, de a végén megéri. Minden esetben. Mindenkinek van lehetősége adni, bár az ajándék átadás nem mindig olyan drámai, mint ami egy műtőben történik. Az ajándék talán egy egyszerű bocsánat kérés. Talán az, hogy megértjük a másik álláspontját. Vagy az, hogy megőrizzük egy barát titkát. Az öröm állítólag az, hogy adunk. De ha az öröm elszáll, amikor adni már inkább terhet jelent, akkor megállunk. De ha olyan vagy mint a legtöbb ember, akkor addig adsz, amíg már fáj. És aztán még egy kicsit.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/6

„Ahhoz, hogy jó diagnózist állítson fel egy orvosnak mindig változtatnia kell a nézőpontján. Először meghallgatjuk a betegeink véleményét. Bár nekik sokszor gőzük sincs arról, hogy mi történik. Ezért megvizsgáljuk a beteget minden lehetséges szemszögből. Kizárunk dolgokat. Új ismeretre teszünk szert. Próbálunk rájönni, hogy mi lehet a baj. Kikérik a szakvéleményünket, hátha meglátunk valamit, amit a másik nem vett észre. A betegnek egy nézőpont jelentheti a különbséget élet és halál közt. Az orvosból ugyanez dühöt vált ki, mert akadt valaki, aki lekörözte.
…
Ha olyan végzet felé száguldunk, amivel nehéz szembe nézni, akkor szoktunk szakvéleményt kérni. És néha a válasz megerősít abban, amitől rettegünk. De néha új megvilágításba kerül egy probléma, amitől mindent másképp látunk. Miután mindenkit meghallgattunk és minden utat átgondoltunk, végül megtaláljuk, amit kerestünk. Az igazat, de ezzel semmi nem ér véget. Mert ott kezdődik minden újra. Új kérdések hadával.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/7

„Ha átlag ember vagy egy dolog ellen nem sokat tehetsz életed során. Ez a halál. De ha sebész vagy még ettől a luxustól is megfosztanak. Sebészként átverjük a halált. Elodázzuk. Tagadjuk. Odaállunk és azért is betartunk a halálnak.
…
Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben. Hogy nincs vége, amíg nincs vége.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/5

„Szikla vagyok. Sziget vagyok. Ez a hitvallása minden sebésznek, akit csak ismerek. Szeretjük azt hinni, hogy függetlenek vagyunk, magánzók, szabadúszók. És hogy a munkánkhoz nem kell más csak egy műtő, egy szike és a megfelelő test. De az igazság az, hogy még a legjobbaknak sem megy egyedül. A sebészet, akár az élet csapatsport. És végül fel kell állni a kispadról és el kell dönteni, melyik csapatban játszol.
…
A csapatválasztás a valóéletben nem úgy megy, mint tornaórán. Ha elsőnek választanak az rémisztő lehet. És ha utolsónak maradsz nem biztos, hogy olyan rémes. Az oldalvonalról figyelünk és próbálunk elkülönülni. Mert tudjuk, hogy ha felállunk a kispadról, jön valaki és teljesen felforgatja a játékot.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/4

„Krisztus előtt 6500-ban egy ember ránézett a barárjára és azt mondta: ‘Van egy ötletem, fúrok egy lyukat a koponyádba. Jobban leszel.’ És akkor megszületett a sebészet. Kell némi agyamentség, hogy valaki egy lyukat akarjon fúrni egy koponyába. De a sebészek mindig is magabiztos bagázs voltak. Többnyire tudjuk mit csinálunk és ha nem, akkor úgy teszünk. Bátran megyünk idegen terepre. Kitűzzük a zászlónkat és dirigálni kezdünk másoknak. Felpezsdítő és riasztó is.
…
Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk. És szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket. De a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. Valaki horror filmeket néz, mi pedig felvágunk dolgokat és a sötét mélybe ugrunk. De végülis nem a szörnyűségeket akarjuk hallani. Ha van italunk, barátunk és 45 percünk. Az egyszerű napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa, na arról érdemes beszélni!”

— Grace klinika

Grace klinika 4/14

„Van valaki a fejemben. Okos nő. Tehetséges. Mellkasi csövezést, craniotomiát végez, pánik nélkül. Nagyon jó sebész. Már-már kiválló. Olyan, mint én, csak sokkal jobb. És félek sosem leszek ez a nő, a fejemből, mert valami az utamba áll.
…
Jó nap volt. Talán nagyszerű nap. Jó orvos voltam. Mégha nehéz is volt. Az voltam, aki a fejemben vagyok. Volt egy perc, amikor azt hittem, nem fog menni. Egyedül nem fog menni. De behunytam a szemem és láttam, ahogy megcsinálom. És így lett, legyőztem a félelmet és megcsináltam. „

— Grace klinika

Grace klinika 4/12

„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.
…
Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 4/4

„Az életben csak egyetlen dolog biztos. Leszámítva a halált és az adózást. Mindegy mennyire próbálkozol. Mindegy mennyire jók a szándékaid. Akkor is hibázni fogsz. És megbántasz másokat. És téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok.
…
Bocsáss meg és felejts! Ezt mondják. Ez jó tanács, de nem túl gyakorlatias. Ha megbántanak vissza akarunk vágni. Ha valaki igazságtalan mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek. És a legtöbb, amit remélhetünk az az, hogy egy nap szerencsénk lesz és feledni tudunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 4/3

„Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják az igazat akarják hallani. De tényleg akarják?
…
Az igazság fáj. Legbelül senki nem akarja tudni az igazságot. Főleg, ha túl mélyre szalad. Néha azért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk ahhoz, hogy meghalljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/22-23

„Mind arról álmodunk, hogy egyszer boldogok leszünk, ha végre elértük a céljainkat. Pasit találunk, a gyakornokság lejár. Ez az álom. Egyszer megvalósul. De ha emberből vagyunk, azonnal másról kezdünk álmodozni. Mert, hogy ha ez álom inkább felébrednénk, de azonnal.
…
Egy ponton be kell látnunk, hogy az álomból rémálom lett. Elhitetjük magunkkal, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb nem is álmodozni. De a legerősebbek, a legelszántabbak kitartanak az álmok mellett. Vagy hirtelen egy olyan új álomba csöppenünk, amire nem is számítottunk. És akkor ráébredünk, bármily valószínűtlen is, hogy reménykedünk.  Egy kis szerencsével rájövünk, hogy minden dacára, az élet dacára a legnagyobb álom, hogy még képesek vagyunk álmodni.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/20

„Egy beteg múltja ugyanolyan fontos, mint a tünetei. Az alapján tudjuk eldönteni, hogy egy szúró fájdalom szívroham-e? Hogy egy fejfájás tumor-e? Néha a betegek azonban megpróbálják átírni a múltjukat. Azt mondják, hogy nem dohányoznak, vagy elfelejtenek megemlíteni egyes gyógyszereket, ami egy műtétnél halálhoz vezet. Félresöpörhetünk bármit, de a múltja egyszer úgyis mindenkit utolér.
…
Sokan gondolják, hogy a múltunk nélkül az életünk semmit nem ér. Egy ponton mindenkinek választania kell. Beérjük az ismerttel? Vagy lépünk egyet az új felé? Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál, vezet minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelednünk néha a legfontosabb múlt az, amit ma írunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/19

„Egy sebésznek mindig van terve. Arra, hogy hol vág, hogy hol kapcsol, hol ölt. De még a legjobb terveknél is adódhatnak komplikációk. A dolgok néha félresiklanak. És hirtelen kínos szituban találod magad.
…
Az a baj a tervekkel, hogy nincsenek bekalkulálva a váratlan dolgok. Ezért ha csavart labdát kapunk, akár a műtőben akár az életben muszáj rögtönöznünk. Persze vannak, akiknek ez jobban megy, mint másoknak. Van, aki végül a B tervre fanyalodik. És azzal boldogul. És néha …,  amit akarunk épp az, amire szükségünk van. Máskor meg … Néha bizony új tervre van szükség.”

— Grace klinika